Anna Rosling Rönnlund, Ola Rosling Hans Rosling:
Tények - Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagy miért állnak jobban a dolgok, mint gondolnánk
(Libri Kiadó, 2018)

Ha gyakran látunk hangosnak, zajosnak egy kis bolha méretű csoportot vagy a média torzító kamerája irreálisan felnagyítja azt, tényleg elefántnak látjuk utána. Ha egy-egy téma erősen foglalkoztat bennünket, utána érzékenyebbek vagyunk azokra a megjelenésekre, amik az adott területről szólnak az információs tengerben. Ráfókuszálunk, és már mindenhol csak azt látjuk, halljuk, olvassuk. Pont úgy működik ez a jelenség, ahogy a saját autónk vagy ruhánk előfordulási gyakoriságát hajlamosak vagyunk túlbecsülni, mert rögtön észrevesszük az utcán, ha szembe jön velünk. Ezek a hétköznapi észlelések – a tények valós ismerete nélkül – viszont gyakran tévútra visznek bennünket.



A nemrégiben elhunyt kiváló svéd orvos-kutató akadémikus, nemzetközi egészségtan professzor Hans Rosling könyve éppen abban segít mindenkinek, hogy megértsük ezt. A TÉNYEK című, óriási nemzetközi figyelmet kiváltó könyvében Rosling és csapata bemutatja azt a tíz ösztönös késztetést, amely eltorzítja az érzékelésünket, és amely miatt tévesen és rosszul ítéljük meg a világot, amelyben élünk. Megmutatja, hogy az emberek többsége hibás információkkal rendelkezik a világban zajló folyamatokról, emiatt hiszi azt, hogy minden rossz irányba tart, noha az utóbbi évtizedekben rengeteg szempontból elképesztő fejlődés ment végbe. Ezek nem csak egy örök optimista szavai, aki hisz az emberi fejlődésben, a demokráciában, a tudományos haladás erejében, hanem TÉNYEK.
Jól tudjuk, sok embert nem zavarnak a való világ tényei, és még akkor is ragaszkodnak álláspontjukhoz, hiedelmeikhez, félelmeikhez, amikor a gazdasági, társadalmi, környezeti folyamatokat bemutató valós statisztikai adatokkal szembesülnek. A laposföld hívők esetében ez ártalmatlan „egyéni szabadság”, ám ha az oltásellenesség, a migráció, vagy éppen a rosszul értelmezett etnikai kérdések társadalmi kezelése tekintetében indulnak tömegmozgalmak a tények ellenében, annak már nagyon komoly, az egész közösségre kiható kockázatai vannak. Hasonlóan tragédiához vezethet, ha a felelős döntési helyzetben lévő vezetők mennek szembe a tényekkel pusztán azért, mert nem hisznek a statisztikának vagy a tudósoknak saját világnézetük fogjaként. A COVID-19 esetében éppen ezt látjuk napjainkban is. Pedig a számok nem hazudnak. Legfeljebb azok, akik interpretálják, értelmezik, magyarázzák vagy éppen félremagyarázzák azokat. Esetleg felhasználják egyéni céljaikra – a közösségi érdekekkel szemben.
A könyv eredeti címét adó fogalom a factfulness annyit jelent, hogy „tényekkel való telítettség, ténytudatosság”, gondolkodásmód, ami segít jobb döntéseket hozni. Rosling álláspontja szerint az a leghelyesebb, ha véleményünket a puszta tényekre alapozzuk, és minden más elképzeléstől megszabadulunk.
A könyv elején mi magunk is szembesülhetünk azzal, hogy milyen sok téves képzetünk van a világban zajló folyamatokról. És nem kell bonyolult kérdésekre adott bonyolult válaszokra gondolni. Hol él a világ lakosságának többsége? Hogyan változott az elmúlt 20 évben az egész világon a szélsőséges szegénységben élők aránya? Mennyi ma a világban a várható élettartam? Hogyan változott az elmúlt száz évben a természeti katasztrófák miatti halálesetek száma? A világon lakóknak mekkora hányada fér hozzá valamilyen mértékben az elektromossághoz? Ezen kérdésekre még a véletlenül tippelő csimpánzok is jobban eltalálják a helyes válaszokat egy teszten, mint az emberek többsége. Az olvasó is próbára teheti magát és meg fog lepődni. Miért van ez? Rosling válasza az, hogy a saját gondolkodásunk és főleg ösztöneink csapdája miatt.
Hans Rosling élete végéig dolgozott könyvén, melyről nagyon sokan mondták már, hogy az egyik legnagyobb hatású, a szemléletünket és a világhoz való viszonyunkat egyaránt alapvetően átformáló mű. Nem véletlenül. Egyszerű, olvasmányos, közérthető formában ismerjük meg belőle azt a 10 csapdát, amelyet el kell kerülni, ha el akarunk igazodni a világban.



Az első csapda, amit el kell kerülni a szakadék ösztöne, a kényszer, hogy a világot két részre osszuk. Szeretjük a Földet szegény-gazdag, fejlett-fejletlen, északi-déli országokra felosztani, és közéjük áthidalhatatlan szakadékot képzelni. A közhiedelemtől eltérően azonban a világ nagy része már nem nyomorog, az emberek kilenctizede közepes és magas jövedelmű országokban él, és a szegények és gazdagok közötti, állítólagos szakadék helyén valójában egy közepes jövedelmű tömeg található.
A második kerülendő csapda a negativitás ösztöne. A rosszat könnyebb észrevenni a jónál, pedig a világban rengeteg az előremutató lépés, amelyekről nem kapunk értesítést – hiszen az ilyen dolgoknak nincs hírértékük, nem kerül be az Insta vagy Facebook storyba és a main stream médiába. Jó példa erre a demokrácia terjedése a világban, a nők iskolázottsági szintjének folyamatos emelkedése, az átoltottság bővülése, a szélsőséges szegénység fokozatos visszaszorulása (20 éve még a világ 29 százaléka élt mélyszegénységben, ma egy sokkal nagyobb populációnak csak 9 százaléka), vagy éppen a várható élettartam emelkedése.
Az idei évben sokkolta a világot a COVID-19 pandémia, amelyhez az egyenes vonal ösztöne is párosult. Ennek az ösztönnek a káros voltát Rosling a járványok dinamikájával illusztrálja. Ha azt gondoljuk, hogy a fertőzöttség egyre csak nő, méghozzá abban az “egyenes ütemben”, ahogy azt az első hetekben, hónapokban tapasztaltuk, akkor hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy ez folyamatosan, exponenciálisan is így alakul majd. A népességnövekedés üteméhez hasonló tévképzetekkel párosulnak. De nem minden vonal egyenes vonalú, vannak S-görbék, csúszdagörbék, púpok és más mintázatok is.
Félelmeink hatással vannak cselekedeteinkre és a tényekhez való viszonyunkra. Erről szól a félelem ösztöne. A félelem ösztönének engedelmeskedve félünk a ma már szuperbiztonságos repüléstől, természeti katasztrófáktól, a biztonságos atomenergiától, de a félelem ösztönére alapoz a terrorizmus is, miközben a világ 1945 óta a legbékésebb időszakát éli több ezer éves távlatban.
A nagy számok átvezetnek bennünket a méret ösztönére. A nagy számok önmagukban ugyanis soha nem mondanak semmit. 500 ezer koronavírus áldozat önmagában egy borzalmas és befogadhatatlanul hatalmas szám, de ha hozzátesszük, hogy más okokból 2020 első félévében 31 millió ember halt meg a világban, máris árnyaltabb a kép. Ha azt is hozzátesszük, hogy mindeközben 44 millió újszülött jött a világra, még inkább árnyalt.
Hatodik csapda a túlzott általánosítás, mely szintén eltorzítja a világképünket, és ez elhamarkodott következtetésekhez vezethet, a hetedik csapda pedig a sors ösztöne. Ezek olyan előítéletek, amelyek szerint a nemzetek, a vallások vagy a kultúrák sorsát az emberek veleszületett tulajdonságai határozzák meg, pedig a társadalmak, a kultúrák, közösségek és az értékek állandó mozgásban vannak, amit azért nehéz érzékelni, mert még a leggyorsabb trendek is túl lassúak voltak eddig. A XXI. században a változás üteme erősen gyorsul, a prognózisok alapján egy évszázad alatt 20 ezer évnyi változás jut osztályrészül a most élő generációknak.



„Akinek csak kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz” – tartja a magyar szólás. Talán ezzel lehet legjobban kifejezni az egyetlen nézőpont ösztöne problematikáját. Rosling szerint az ember természeténél fogva szereti az egyszerű magyarázatokat, és ragaszkodik a saját véleményéhez. Így anélkül is lehet véleménye egy kérdésben, hogy mélyebben megismerné a problémát. De a világ ennél összetettebb, és ha tényleg szeretnénk megismerni, tudatosabbnak és nyitottabbnak kell lennünk – figyelmeztet. Érdemes például óvatosnak lenni az aktivistákkal, akik ügyük előmozdítása érdekében gyakran eltúlozzák saját területük problémáit, miképp a politikai ideológiával is, amely szintén rögeszméssé teheti az embereket. Óvakodjunk ezen felül az egyszerű magyarázatoktól, vizsgáljuk felül folyamatosan saját álláspontunkat, és hallgassuk meg a nézeteinknek ellentmondó véleményeket – javasolja Rosling.
A kilencedik csapdát a pszichológia jól ismeri már évtizedek óta, ez a bűnbakkeresés, a hibáztatás ösztöne. Hajlamosak vagyunk a rossz dolgok mögé rossz szándékú emberek szándékos cselekedeteit képzelni, eltúlozva egyének és bizonyos csoportok fontosságát. Konteók, összeesküvés elméletek ártalmas csapdájába sétálhatunk, ha nem a tények alapján ítélünk.
Végezetül Rosling könyvében részletesen bemutatja a sürgetés, a gyors döntés ösztönét. Pedig ha nagy a nyomás a gyors döntésre, általában rossz döntések születnek, ugyanis a világban ma már komplex, összetett problémákat kell kezelni, megoldani, amit nem segít elő a kapkodás.
A sorok között olvasva sokkal többet is megtudhatunk persze. A média hatásairól, a populizmusról és ami talán a legfontosabb, egy új, tudásalapú kultúra létrehozásának lehetőségéről. Hogy ez ne csak lehetőség legyen oktatásra, szemléletformálásra, érzékenyítésre van szükség. Hans Rosling, a fiával, Ola Roslinggal és menyével, Anna Roslinggal együtt ezért alapította az ideológia- és politikamentes tényalapú oktatásért küzdő Gapminder Alapítványt. Nemcsak a könyvet, hanem a kapcsolódó youtube videókat vagy online tartalmakat is bátran ajánlom mindenkinek, hogy kicsit közelebb kerüljünk a tudatos, tudásalapú társadalomhoz. Mindannyiunknak ez az érdeke.

Domokos Tamás
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)