2021. január 11.

A puding próbája az evés


Hányan kíméltük volna meg magunkat életünk során jó néhány vargabetűtől, ha tudjuk, mibe vágjuk a fejszénket, ha akár csak egy napra is, de tűzoltókká, juhászokká válhattunk volna? Többször hangzik el egy-egy társalgás alkalmával, hogy sokan csak az érettségit követően, netán húszas éveikben világosodtak meg, mivel is szeretnének foglalkozni. Ám akadnak szakmák - nevezzük inkább hivatásnak -, amelyek esetében ez azért kevésbé működőképes felállás...



Ilyen például a gyógyítás területe, az orvosi hivatás, és nem pusztán a hat éves egyetem, majd az azt követő szakorvosi vizsga miatt. Szép dolog, ha valaki emberekkel szeretne foglalkozni - pláne akinek a mai felgyorsult és olykor bántóan őszinte világban van hozzá lelke és kitartása -, de ehhez, úgy vélem, mélyebb elhatározás szükséges. A mai generációnak ilyen szempontból egyszerűbb, vegyük csak például a duális képzés nyújtotta lehetőségeket. Valami hasonló vezérelhette a Fehérvári Pályakezdő Orvosok Egyesületét. Pályáztak és nyertek - hogy könnyebbé tegyék a fiatalok pályaválasztását. És nem mellesleg (talán) változtathassanak az egészségügy megítélésén.




Vágó Ildikó a Fehérvári Pályakezdő Orvosok Egyesületének titkára. Ő maga is orvos, gyermekgyógyász. Móron nevelkedett, már fiatalon tudta, gyógyítani szeretne. Sőt, azt is, hogy hol. Nem külföldön, nem egy kisvárosban: a régió egyik legnagyobb egészségügyi intézményében.

- Miért épp Fehérváron képzelted el a jövődet és miért épp gyermekorvosként?
- Klisének hathat, de így van: mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, de főként legjobb tudásom szerint segíteni rajtuk. A gyermekgyógyászat gyönyörű hivatás, felelősségteljes szakma, ám örömforrásokkal teli a kicsik miatt. Mivel móri vagyok, evidens volt, hogy a Szent György Kórházat célzom meg. Régiós, nagy intézmény, így a betegségek és a gyógyítások szélesebb spektrumaiba láthatok bele. Budapesten diplomáztam, de amit ott tanultam, kevésnek éreztem. Bekerülve az itteni kórházba azonban csupa pozitív élmény ért: nagyon jó a kollektíva a gyermek osztályon, jó szakemberek vesznek körül, legyen szó akár nővérről, akár orvosról -  akik türelmesek, támogatnak és segítenek első perctől kezdve.
- Nemcsak gyógyítasz, hanem titkára is vagy egy olyan egyesületnek, ami segítséget nyújt a pályakezdőknek.
- A Fehérvári Pályakezdő Orvosok Egyesülete közel hat évvel ezelőtt azért jött létre, hogy segítsük a kezdők beilleszkedését, hogy csapattá kovácsolódhassanak. Szabadidős programokat szervezünk, közösen kirándulunk, sütögetünk, színházba járunk. Egyfajta támogatói csoport tulajdonképpen, a kiégés veszélye, mint olyan, a mi hivatásunkban halmozottan is jelen van. Titkárként pedig a fehérvári önkormányzat által biztosított albérlettámogatás megigénylésében segítem őket. Ösztöndíj formájában kapják azok, akik albérletben laknak - nagyon jó kezdeményezésnek tartom, ez is vonzóvá teszi a várost a pályakezdők számára.
- Nemrég nagyobb fába vágtátok a fejszét: egy helyi pályázaton indultatok és nyertetek.
- Több mint hat és fél millió forintot nyertünk, a projekt az „Egy egészségesebb Székesfehérvárért - az egészségügy humánforrásának növelésével” nevet viseli. Célunk, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés keretében megmutassuk a városban tanuló diákoknak, milyen sok munkalehetőség van a Szent György Kórházban. Az orvosokon, ápolókon kívül informatikusok, vízszerelők, ápolók, asztalosok is kellenek egy kórház működéséhez. Van mosodánk, dolgoznak itt varrónők. Szeretnénk, ha minél többen itt találnák meg számításaikat.



- Mi az, ami még ezen felül vonzóvá teheti a hivatást? - Erről már Bucsi László főigazgató urat kérdezem.
- A legnagyobb vonzerő a szaktekintély - a Mozgásszervei Sebészeti Centrum élén az én utódom is egy jelenleg Berlinben Ortopéd-Trauma osztályt vezető ortopéd-traumatológus kolléga lesz. Igenis hozni kell olyan szakembereket nyugdíjazásunk után vezető pozícióba, akik vonzzák a tanulni vágyó fiatalokat. Ne kelljen elmenniük emiatt külföldre, tanulhassanak Magyarországon olyanoktól, akiknek világszerte nevük van a szakmában. Emellett kétségtelenül a bérek rendezése lehet még húzóerő. Tudni lehet már a kormány új fizetési elképzeléseiről, az már igazán nyugat-európai lenne. A fehérváron dolgozó orvosok igényelhetnek lakbértámogatást az önkormányzat jóvoltából, ez is sokakat vonzott ide. Kerestek meg bennünket vállalkozók, miszerint építenének a Hadiárva utcában panziót és felajánlanak nekünk egész évre - társadalmi felelősségvállalás keretén belül - két szobát. Ez is nagy segítség, hiszen sokan jönnek hozzánk a világ minden részéről ösztöndíj keretében tanulni, azoknak az elszállásolását is megoldaná.
- Nagy a forgalom a kórházban, de gondolom minden értelemben. Nem népszerű kérdés: de vannak elegen?
- Esetünkben nem számottevő a szakemberhiány. A sürgősségi osztályon kell átszervezés. Minden eddiginél nagyobb a betegbeáramlás, és szeretnénk emiatt állásokat meghirdetni. A páciensek nem az alapellátáshoz fordulnak egészségügyi problémájukkal, hanem a gyorsabb javulás érdekében egyből a sürgősségire mennek, még ha nem is lenne indokolt. De az is előfordul, hogy a háziorvos egyből beutalót ír ahelyett, hogy ellátná a beteget. Az Onkológiai Osztályon átmeneti orvoshiány alakult ki, melynek megoldásán dolgozunk, a többi osztályon rendben vagyunk, rezidensek is érkeznek ősztől. A nővérhiány nem számottevő, bár most a Covid megrengette őket, pszichésen is megviselte kollégáinkat. Az eszközök rendelkezésre állnak, megvan a protokoll. Az intézmény pszichológusát és pszichiáterét bármikor felkereshetik kollégáink, ha azt érzik, a kimerülés határán vannak - erre nagyon figyelt az ápolási igazgatóhelyettesünk, Nyakas Eszter is. Hihetetlen energiával ott volt mellettük és tartotta bennük a lelket. A lakosság szeretete, támogatása is sokat jelentett: ételeket, autókat, borokat, eszközöket kaptunk, védőfelszereléseket.



- Izbéki Ferenc professzor úrtól kérdezem, aki a Szent György Kórház osztályvezető főorvosa, és az egyesület - ha úgy tetszik - patrónusa: van ehhez hasonló program más hazai kórházakban? Mert az rendben van, hogy az orvostanhallgatók számára elérhető az ilyen oktatás, és szerveznek a kórházak nyílt napokat is. És ezek szerint, a „kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi” az orvoslásban azért egyáltalán nem baj, sőt!
- Mindannyian valamilyen szinten „elszenvedjük” az orvosi tevékenységet, babakorunktól kezdve járunk orvoshoz és végeznek rajtunk mindenféle vizsgálatokat, néha kellemetleneket is. Még az én pályakezdésem idején sem volt „skill” lehetőség. Amikor a gyerekgyógyászatra jártam, azt is ott tanultam meg, egyáltalán hogyan kell a gyereket hasra fordítani. Pelenkázni, kisgyermeket ellátni egyszerű dolgok, de az újdonsült anyukák is a gyakorlatban tanulják meg. Egyre nagyobb igény van a fiatalok részéről arra, hogy bizonyos dolgokat a virtuális világban tanuljanak meg. Ennek a másik része az is, hogy egyáltalán beleszúrni egy emberbe egy tűt nem magától értetődő dolog. Ám a Skill laborokban, ha annak a technikáját begyakorolják, már sokkal ügyesebben nyúlnak a betegekhez. Vagy vegyük az endoszkópiát, most már vannak olyan bábuk, modellek, amelyeken meg lehet tanulni azokat az alapdolgokat, amik korábban egy-két évbe teltek. De említhetnénk a műtéti eljárásokat is. Alkalmanként 25-30 diák nyerhet így bepillantást az egészségügyi intézmény életébe. Szeretnénk remélni, hogy kedvet kapnak ahhoz, hogy részt vegyenek a gyógyítási folyamatokban. De reméljük, máshogy tekintenek ezután ránk, orvosokra is.
- Vagyis cél az is, hogy javuljon a beteg-orvos kapcsolat?
- Javíthat a megítélésen. Hiszen már fiatalon látják, mivel küzd egy orvos, egy ápoló nap mint nap. Kipróbálják, hogyan kell begyakorolni akár a vérvételt, az injekciózást. Hiszen még ezeken a babákon sem sikerül mindig elsőre beadni egy injekciót, nem sikerül mindig az újraélesztés.  A valóságot szimulálni úgy gondolom, hogy nagyon fontos dolog. Mindig mondom a hallgatóknak, hogy az orvostudomány nem az alkalmazott matematika ága. Itt nem minden esetben igaz az, hogy 2+2=4. Szeretnénk remélni, hogy kedvet kapnak ahhoz, hogy részt vegyenek a gyógyítási folyamatokban. De reméljük, máshogy tekintenek ezután ránk is, orvosokra. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen egyedi program, ma Magyarországon ilyen nincs. A Skill laboratóriumtól független volt az egyesület részéről, hogy szeretnék megismertetni az egészségügyi pályát a gyerekekkel, érzékenyíteni őket az életük egy korai szakaszában. Más szakmákban is alkalmazzák ezt. Gondoljunk csak bele: ha a gyerekek, akár az óvodások, elmennek például egy asztalos műhelybe és megérzik a fának az illatát, onnantól kezdve asztalosok szeretnének lenni. Fontos dolog azonban, hogy a lehető legszélesebb spektrumon lehet asztalos. Hiszen ma már nem úgy képzelünk el egy asztalost, hogy ő „csak” gyalulja egész nap a fát. Akit az informatika is érdekel mellette, akár a bútorok számítógépes tervezésével is foglalkozhat. Ugyanez van az egészségügy világában - ha valakit érdekel, teszem azt a számítástechnika, akkor az akár képfeldolgozó is lehet, vagy adatbáziskezeléssel is foglalkozhat.  Ha korán megismeri a lehetőségeket, már elindulhat a speciális irányba. Ilyen értelemben egyedi és a Skill labortól független, csak azt is meg tudjuk mutatni, milyen, amikor egy izgalmas sürgősségi helyzetben dolgozik egy orvos. Ha oda beengedjük őket, hozzányúlhatnak a bábukhoz, kipróbálhatnak dolgokat, az az általános egészségügyi intelligencia szempontjából is hasznos. Ugyanis ha látunk egy embert, aki cukorbeteg és rosszul van, vagy teszem azt allergiás és valami életmentő injekciót be kell neki adni, ne legyen ez probléma. Vagy ha szívrohama van valakinek, és újraélesztést kell alkalmazni - merjenek segíteni az emberek, ne érezzék ezt idegennek.
- Ezeket a laborokat akár a felnőtt lakosság tanítására is lehetne használni?
- Abszolút, és vannak is ilyen törekvéseink. Többször szembesülünk azzal a problémával, hogy ha egy idős vagy tartós gondozást igénylő beteget a kezelés végeztével a hozzátartozók hazavisznek, mert otthon szeretnék ápolni, ott állnak tehetetlenül. Mert minden jószándék ellenére nem tudják például, hogyan kell etetni egy stroke-os beteget, hogyan kell pelenkázni, hogy kell forgatni az ágyban, hogy ne legyen felfekvése. De hát honnan is tudnák, az egészségügyi dolgozókat is évekig készítik fel rá. Ezek a laborok erre is jók, hogy kiképezzünk hozzátartozókat. A Fehérvári Pályakezdő Orvosok Egyesülete tehát nemcsak az iskolások számára, hanem felnőttek számára is tud ilyen lehetőséget nyújtani.

Leffelholcz Marietta
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása