- Körülbelül huszonöt éve ismerjük egymást, és már huszonöt éve is a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke voltál. Az ezt megelőző időszakról viszont alig tudok valamit.
- Na, várj, utánaszámolok. Úgy van: 1995-től, az FMKIK alapításától fogva vezetem a testületet. De már korábban is ezen a területen dolgoztam. A magyar kamarai rendszer 1850-től létezik, persze kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az 1960-as években hozták létre a Magyar Gazdasági Kamarát, amely ugyan nem egy klasszikus, piacgazdaságban működő kamarai rendszer volt, de nagyon jó alapokat adott ahhoz, hogy később vissza lehessen térni az 1850-es kamarai rendszerhez. A Magyar Gazdasági Kamara országosan működött, elsősorban külkereskedelemmel foglalkozó vállalatok részvételével - ami aztán kibővült az ipari vállalatokkal. Én 1984-ben az Alba Regia Építőipari Vállalat képviseletében kerültem a kamarai mozgalomba, aminek a vezetésében azóta is részt veszek. A Magyar Gazdasági Kamarának voltak területi irodái, én pedig az 1995-ös átalakulást megelőzően a Fejér Megyei Gazdasági Kamarának is az elnöke voltam. Vagyis a „házasságom” ezzel a közéleti funkcióval átnyúlik az ezredfordulón.
- Tehát ez a szakmai feladatok mellett közéleti funkció is?
- Hogyne. Ahogy az is, hogy 2000 óta tiszteletbeli osztrák konzul vagyok. De az sem csak közéleti, hanem ugyanúgy gazdaságfejlesztési feladat is. Már a nyolcvanas években elég sokat tettem Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatainak erősítéséért. Családi hagyomány, hogy mindig érdekelt a közélet, ugyanakkor a politikában való közvetlen részvételt mindig elutasítottam - azzal együtt, hogy elkötelezett konzervatív-keresztény ember vagyok. Persze, a kamara működése és működtetése ma már azért gazdaságpolitika - de az igazi politikától függetlenül kell működnie.
- Az egyik, talán leginkább közismert tulajdonságod, hogy markáns véleményed van a világ dolgairól - és ezt szükség esetén határozottan el is mondod. Az, hogy emiatt konfliktusok adódhatnak, soha nem érdekelt?
- Az lenne a konfliktus, ha nem mondanám el a véleményemet. Kétféle konfliktus létezik: egy külső, meg egy belső. El kell dönteni, hogy melyiket vállalod fel - én pedig nem igazán szeretnék belül konfliktusos lenni amiatt, hogy valamilyen külső ok miatt nem vállalom fel saját magamat. Ezért aztán elmondom a véleményemet. Amin persze hajlandó vagyok változtatni, ha valamiféle hibát találok benne. Ez nem egyszer előfordul - és szerintem ez fontos. De valóban: alapvetően kitartok az álláspontom mellett.



- A belső békédet sikerül mindig megőrizni ezzel a módszerrel?
- Ez jó kérdés. Időnként az ember belül forrong. De az alapelvem, hogy nem áldozom fel a belső békémet egy külső konfliktus elkerülése érdekében.
- Hozzásegített ez ahhoz, hogy sikeres legyél az életpályádon?
- Azt, hogy mennyire voltam és vagyok sikeres, nem nekem kell megítélni. Adok a környezetem véleményére, és ez alakít is engem. Voltak és vannak természetesen személyek, akiknek a véleménye különösen fontos számomra. Mentorom volt Kiss József, az ARÉV egykori vezérigazgatója. Annak idején nála dolgoztam, aztán kamarai elnökként felkértem magam mellé tanácsadónak - haláláig segített bölcs tanácsaival. Nagyon hasznos volt.
- Miben változtál a kezdetek óta?
- Idősödtem…
- És szakmailag?
- A közélet iránt ugyanolyan fogékony vagyok. A közösségért tenni akarás sem változott - de ez családi hagyomány: közismert édesapám, idős Radetzky Jenő ilyen irányú tevékenysége, főleg a tudományos oktatás területén. Dönthettem volna úgy is, hogy az ő nyomdokaiba lépek, de más területet kerestem - egy hasonló életpálya kialakítására. Édesapám nagyon szerette volna, hogy én is ornitológus legyek, és tanítsak, mint ő. Aztán, halála előtt néhány évvel, egy bizalmas beszélgetés során - amikor egy közösségi, tehát nem politikai területen országos tisztségre választottak - azt mondta: „Jó, fiam, már látom, hogy belőled is lesz valaki”. Nekem ez a legnagyobb elismerés volt. Én őt nem tudtam volna felülmúlni a saját területén.
- De az érdeklődésed megvolt ahhoz, hogy akár ornitológus legyél?
- Persze. Ma is nagyon vonzódom a természethez. De azt gondolom, hogy az emberi környezetben is lehet sikeresnek lenni.
- Ezek szerint jó életpályát választottál?
- Ha ma kezdeném, ugyanezt csinálnám, mert a gazdaságfejlesztés és a közélet most is ugyanúgy vonzana. Azzal együtt, hogy a világ változik: olyan helyzet, mint 1984-ben, nem lesz és nem is lehet még egyszer.
- A gazdaságfejlesztés és a közéleti szerepvállalás része volt az is, hogy létrehoztad a Fehérvár Rádiót?
- Az egy izgalmas történet. Nem állt tőlem távol a média, mint közösségi kapcsolódási pont. Kevesen tudják, hogy az első lokális rádiót édesapám hozta létre, iskolarádió formájában. Családi kötődés tehát a kommunikációhoz való viszony. De a történet úgy szól, hogy vállalkozóvá váltam 1989-ben, és elég jól mentek az üzleti dolgaim. A fiam, András pedig Pécsre járt, a Janus Pannonius Tudományegyetemre. Egyszer, úgy 1993 körül megkérdeztem, mivel tölti a szabadidejét, és zavartan elmondta, hogy egy nem hivatalos rádióban dolgozik, és egy engedély nélküli adóról sugároznak.



- Apaként jó ilyet hallani…
- Bennem megfagyott a levegő. Még jól emlékeztem, hogy az ARÉV export-főmérnökeként minden este el kellett zárni a telefax készüléket, meg a fénymásolót - a fiam meg közben egy szamizdat rádió adóberendezésével kószált Pécsen. Akkor olvastam az újságban, hogy rádiós frekvenciákat szabadítanak fel, és azt mondtam Andrásnak, hogy ha nem kockáztatja a szabadságát ezzel az illegális rádióval - meg talán engem sem hoz kellemetlen helyzetbe -, akkor megpályázunk egy frekvenciát. Ez így is történt - nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam, de hosszas tárgyalások és alkuk eredményeképpen megszereztük a 94.5-ös frekvenciát. Amiről azóta - bár nem szívesen - le kellett mondanunk, több ok miatt is. Változott a világ, András fiam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció Tanszékének adjunktusa lett, egyúttal a Katolikus Rádió szakmai vezetője, vezérigazgató-helyettese. Szóval azt gondoltam, ideje megválni a frekvenciától - még mindig töprengek azon, hogy jól tettem-e, de 2018-ban gazdasági és politikai szempontból ez teljesen reális és szükséges döntés volt.
- Töprengő alkat vagy? Ha hozol egy döntést még sokáig foglalkoztat?
- Nagyon. Az ember egy döntés meghozatala előtt mérlegel, aztán dönt - és utána óhatatlanul elemez. Nem azért, hogy utólag kritizáljam magamat - csak vállalkozóként megtanultam, hogy minden üzletnek van egy lezáró szakasza.
- Visszatekintve az eddigi döntéseidre: alapvetően pozitív a mérleg?
- Igen. Sok mindent elértem, amit akartam, és nem tettem sok olyasmit, amit az utólagos elemzéskor bánnom kellene.
- Láthatóan erőd teljében vagy - gondolom, terveid is akadnak szép számmal.
- A legutóbbi kamarai választás előtt átgondoltam az eddigi eredményeket, a megvalósult ötleteket és a lehetséges és szükséges jövőbeni feladatokat. Amelyek közül az egyik, hogy vegyük észre a gazdasági élet szereplőinek problémáit, és minél pontosabban lássuk a szükségszerű és időszerű gazdasági folyamatokat. Ilyen például a Kárpát-medencei térség integrációja, ami meggyőződésem szerint csakis gazdasági alapon lehetséges. Ami egyébként már korábbi elgondolás, és úgy tűnik, eljön ennek is a reneszánsza - ilyenkor főnixmadárnak érzem magam, ami néha leszáll, pihen, aztán újult erővel repül tovább…

Török Péter
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)