2021. május 3.

Nem csak kő és por


Dr. Reich Szabina nem egy Indiana Jones filmből lépett ki, és nem is egy unalmas dokumentumsorozat ásatási kalauza. Ő egy ízig- vérig valódi régész, aki az ecset és a milliméter papír mellett bizony lapátot is ragad, ha kell. Hisz célja a múlt titkainak feltárása és megismertetése a nagyközönséggel.



-  Honnan indult az érdeklődésed a történelem és a régészet iránt?

- Egész messzire nyúlik vissza ez iránti kíváncsiságom. A nagypapám indított el ebbe az irányba, hisz nagyon sokat mesélt a múltbéli dolgokról, melyek során én is vele „utaztam”. Az általános és a középiskolában is nagyon jó történelemtanáraim voltak, akik megtanítottak arra, hogy ne csak évszámokban és eseményekben gondolkodjak, hanem lássam az összefüggéseket és a folyamatokat, valamint magát az embert, az őt körülvevő tárgyi kultúrát, a mindennapok életét. A régészet egy olyan sokrétű foglalkozás, amely magába olvasztja a legtöbb tudományágat; ugyanúgy megjelenik a természettudomány és a vizuális kultúra, mint a matematika.
-  A szakmaválasztásodat már értem. Arra lennék kíváncsi, miért a pécsi egyetemet választottad, és mit adott neked? 
- Nem volt kérdés, hogy a pécsi egyetemet választom. Elsősorban a város történelmi múltja vonzott, hisz ez mégis csak remek terepnek bizonyult a szakmai érdeklődésem kiszélesítéséhez. Másodsorban az egyetem oktatói névsora is hívogató volt; a tanszékvezető Prof. Dr. Visy Zsolt garancia volt számomra, hiszen a hazai régészet legjobbjait hívta el. Nagyon hálás vagyok nekik, mert olyan tudást kaptam tőlük, amelyet a mai napig hasznosítani tudok. Emellett azt is nekik köszönhetem, hogy az országon belül számos középkori lelőhelyen, például a zirci apátságnál, a visegrádi palotánál és a szászvári püspöki palotánál folytatott feltárásokon részt vehettem.



- A régészet egy speciális szakma, ami, ahogy említetted, több tudományágat egyesít magában. Nagyon sok elméleti és gyakorlati tudást is igényel. Hogyan zajlik egy kutatás előkészítése?
- Először is, minden esetben fel kell kutatni a rendelkezésre álló történeti és régészeti adatokat. Ezeket együtt kell tanulmányozni, például az adott területre vonatkozó okleveles anyagot, periratokat, hadmérnöki felméréseket és a képi anyagokat. Van egy adatbázisunk, ami tartalmazza az elődeink munkáit. Így tudjuk, honnan szolgáltattak be leleteket, és konkrétan mi került elő. Ha ezek az információk megvannak, érdemes természettudományi és geofizikai módszereket bevonni. Más egy nyílt terepi (például mezőgazdasági terület, nem beépített) és egy belvárosi ásatás, ezért mások a módszerek, de van, ami több- kevesebb sikerrel bevethető mindenhol. A püspöki székesegyházban például használtam talajradart, ami segített abban, hogy hol nyissam meg a szelvényeket, és milyen mélységben várható leletanyag, illetve falmaradvány. Ennek segítségével szépen kirajzolódott a szentély alaprajza. Egy ásatást anyagi és technikai szempontból is komolyan meg kell tervezni: költségvetést összeállítani, a személyi állományt meghatározni, a felszerelést összekészíteni, a föld deponálásáról gondoskodni, előkészíteni az engedélyezési eljárást.
- És innen hogyan tovább? Jön a munka látványos része?
- Ha minden előkészület megvan, akkor jelölhetem ki a szelvényt, és kezdődhet az érdemi munka. Természetesen nem egyből ecsettel és spaklival állunk neki a munkának, mert sokszor nagyon sok földet kell eltávolítani előtte, hogy eljussunk a régészeti rétegekig. Ha valami előkerül, akkor jönnek a finomabb bontóeszközök. A fizikai munkák során az ásatásvezetőnek a koordinálás az elsődleges feladata. Mivel „rombolunk”, folyamatosan dokumentálni kell mindent a legapróbb részletekig. Fotók és rajzok készülnek a leírások mellett. Ha a feltárás véget ért, az ásatás igazából befejeződött. A leletek (kerámia, fém, üveg, állat-  és embercsont) bekerülnek a múzeumba, ahol például a csontvázakból az antropológus szakember megállapítja az elhunytak nemét, vizsgálja, hogy volt- e betegségük, milyen volt a táplálkozásuk. Az épített maradványokat geotextillel fedjük le a védelmük érdekében, ezután egy homokréteg, majd föld kerül rájuk. Ha nincs megfelelő anyagi lehetőség a bemutatásukra és a romok konzerválására, még mindig a föld alatt a legbiztonságosabb a múlt titkait megőrizni.



- Itt kapunk választ arra a kérdésre, ami gyakran elhangzik: de miért kell visszatemetni? Mi történik a leletekkel?
- A leletekkel először a restaurátorok foglalkoznak, ezt követően a régész beleltározza, és meghatározza a korukat. A kapott információkkal kezdődhet meg az ásatási eredmények kiértékelése, feldolgozása, az eredmények publikálása, és végül az előkerült tárgyakból kiállítás rendezése, hogy a nagyközönség is láthassa.
- Azt, hogy egy ásatás hogyan alakul, mennyire határozza meg a rendelkezésre álló idő?
- A tervásatások egy kutatáshoz kapcsolódnak, nem függnek semmilyen beruházástól. Ez a legideálisabb, mert nincs időkorlát, de van egy meghatározott anyagi keret, amit nem lehet túllépni. Ha beruházáshoz kapcsolódó ásatás folyik, a költségek a beruházót terhelik. Ilyenkor egy feltárásra jogszabályban rögzítve harminc napunk van. Ha valami miatt ez elhúzódik, próbálunk rugalmasságot kérni a vállalkozótól. Ha mindenképpen tartanunk kell az időt, több embert vonunk be a munkába. Vannak nehezítő tényezők, például egy kút vagy temető feltárása több időt vesz igénybe. A munkánk során ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak is. Ettől függetlenül mindig arra törekszünk, hogy a megbízó elégedett legyen, és mi is el tudjuk végezni, amit kell.
- Biztos te is sokszor hallod, hogy egy régészeti feltárás felesleges nyűg. Lehet ezt a gondolkodásmódot valahogy árnyalni?
- Úgy gondolom, igen. Éppen ezért rendezünk például nyílt napokat, ahol bemutatjuk, hogyan zajlik egy ásatás, mit csinál egy régész a terepen, mi van a lábunk alatt. Nyitunk az emberek felé, éppen azért, hogy ezek a sztereotípiák megváltozzanak. A médiában is próbálunk jelen lenni, hírt adni magunkról, felhívni a figyelmet arra, hogy egy település történetében a régészek eredményei fontosak. Ezt manapság, amikor a tudományos kimenetelt divat megkérdőjelezni vagy semmibe venni, még inkább hangsúlyozni kell.
- A saját munkásságodból mit emelnél ki mindenképpen, persze a limoges- i korpusz mellett? Az például bejárta a sajtót.



- Az utóbbi években nagy örömömre a belvárosban végezhettem több feltárást. A II. János Pál pápa téren, a püspöki székesegyházban és a környezetében folytatott ásatások jelentették számomra a legnagyobb lehetőséget és kihívást. Majdnem a teljes területet sikerült feltárnom, ami egy belváros esetében nagyon ritka. A korai elődeimnek ez nem adatott meg. Nem mondom, hogy minden kiderült a helyszínről, de több kérdésre sikerült választ találnom. Természetesen újabb kérdések is felvetődtek, de ezek a kutatást mindig előrébb viszik. Ha a kutatásokból néhány eredményt, jelentősebb leletet kellene kiemelnem, akkor a templom déli mellékkápolnájában előkerült kriptával kezdeném. A vörösmárvány fedlapja teljesen megmaradt összetört állapotban, mert a ráomló kápolna boltozata maga alá temette, így megmenekülve attól, hogy beépítsék más épületbe. Egy gyönyörű sisak látható rajta sasszárny tollforgóval. Az alatta lévő címerpajzsban megfigyelt címerkép Bartos György művészettörténész szerint egy firenzei sókereskedelemmel foglalkozó családhoz köthető. Az írott forrásokból tudjuk, hogy voltak köztük fehérvári sókamarások is a 15. században. A székesegyház északi oldalkápolnájában gótikus lábazati falfestést találtunk meg teljes egészében. A templomhajóban feltártuk a négykaréjos alaprajzú templom Anjou- kori szentélybővítményét, melynek a keltezését a pillérlábazatok segítik. A stílusa alapján az építése I. Károly idejére tehető. Ebben a szentélyben bukkantunk a limoges- i korpuszra, ami egy körmeneti kereszt része lehetett. Ez a lelet a 13. század első évtizedeire datálható, jelezve, hogy a város fontos egyházi központ volt, hiszen franciaországi importtárgyról van szó. A székesegyházon kívül barokk kori temetkezésekre leltünk. A sírokból származó, rózsafüzérekre felfűzött kegyérmék információkat nyújtanak arra, melyik kegyhelyet, zarándokhelyet kereshette fel az elhunyt. A tér különleges építményét a Városháza környékén tártuk fel, az előkerült pillértalapzatok egy csarnokszerű épülethez tartozhattak, melyek valószínűleg a reprezentatív célokat szolgáló korai királyi palotához köthetők.
- Mi vár rád az idei évben?
- Egy újabb izgalmas ásatás elé nézek, pontosabban egy korábbi feltárást folytatok a Huszár utcában. 2017- ben a terület egyik felén Árpád- kori településrészletet leltünk fel, míg a szomszédos részen ennek a folytatása várható az egyetemi kampusz irányába.



- A szakmai munkád mellett van magánéleted is, nem minden napodat töltöd a feltárásokon vagy a múzeumban. Mi az, ami kikapcsol?  
- Nagyon szeretek a hegyekben túrázni, erdőkben kirándulni, megismerni egy település múltját, jelenére való hatását. Legutóbb a nógrádi várat és környékét fedeztem fel. Szívesen keresem fel a múzeumokat is, gyakran időzöm el egy- egy képzőművészeti alkotás előtt. Kikapcsol a komoly és a könnyűzene egyaránt. Nem vetem meg az izgalmas kalandregényeket vagy a szép versesköteteket sem.

Váczi Márk
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása