2024. június 17.

Három éve segíti a hajléktalanokat a Kodolányi diákja: interjú Sandles Krisztiánnal


Sandles Krisztián a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesülete munkatársaként 3 éve dolgozik azon, hogy az utcán élő hajlaktalanok körülményei elviselhetőbbek legyenek. Munkáját szeretné minél nagyobb szakértelemmel végezni, ezért a Kodolányi János Egyetem szociális munka szakán képezi magát távoktatás formájában. A munkájáról és a tanulmányairól kérdeztük a szociálisan érzékeny Krisztiánt, aki egész életében arra törekedett, hogy embertársain segítsen.

Mióta dolgozik az Utcai Szociális Segítők Egyesülete munkatársaként?

2021 novemberében kerültem az egyesülethez, korábban 6 évig mentősként dolgoztam a mentőszolgálat munkatársaként, valahogy mindig olyan munkát végeztem, amelynek a lényege az embereken való segítés. Szociálisan mindig jóval érzékenyebb voltam, mint a körülöttem lévő emberek. A munkám során utcai munkát végzek, a hajléktalanokkal és a nehéz körülmények között élő emberekkel foglalkozom. Tatabánya egész területe az egyesületünkhöz tartozik. Az utcán élő embereknek osztunk ételt hétfőtől péntekig, és foglalkozunk is velük.  Az ételosztás mellett ruhákat is adunk nekik, illetve ügyfélfogadásokon segítjük őket, hogy minél könnyebben tudják pótolni a személyes irataikat.

Milyen motiváció hatására kezdett el tanulni 50 évesen a Kodolányi János Egyetemen?

Szociális munka szakon tanulok távoktatásban, nemrég fejeztem be az első évet. Az motivál a tanulásban, hogy minél jobban átlássam az egész szociális rendszert, hogy minél több eszköz, tudás legyen a birtokomban, amivel segíteni tudok a rászoruló embereken.  Már az első évben rengeteg hasznos dolgot tanultam, amit fel tudok használni a munkám során. Az oktatás magas színvonalú, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kiváló oktatók tanítanak az egyetemen.

Mennyire ismerik meg a hajléktalan emberek életútját?

Az utcán élő emberek többnyire befelé forduló alkatúak, sok információt nem osztanak meg magukról. Van, akiről azt sem tudjuk, hogy hol húzza meg magát esténként. 100-120 körüli azoknak a száma, akik igénylik az egyesület munkatársainak a támogatását, nekik aktívan tudunk segíteni, de 200 felett van Tatabányán a hajléktalanok száma, többen nem regisztráltak.

Lelkileg mennyire megterhelő ez a munka?

A mentőszolgálatnál megtanultam, hogy munkaidőn kívül nem szabad cipelnem azokat a terheket, amikkel találkozom a munkám során. Ha ezt nem tudom kizárni, ha túl közel engedem magamhoz az adott problémát, az nagyon hamar kiégéshez vezet. Az egyesületben családias a légkör, a kollégáim között nagyon jó az összhang, a vezetőség pedig mindenben segíti a munkánkat.

Hogyan tapasztalja, Magyarországon mennyire megbecsült a szociális munkás szakma?

Sajnos egyáltalán nincs megbecsülve nálunk ez a szféra. Anyagilag a garantált bérminimumot éri el a fizetésünk, ami szociális ágazati pótlékkal egészül ki. Ez borzasztóan kevés. A diploma megszerzésével természetesen a fizetésem is fog emelkedni, de nagyon alulfizetett szakma a miénk, pedig szociálisan egyre több ember van leszakadva, fontos az ellátásuk. Mivel korábban az egészségügy területén dolgoztam, ezért ezt a tudásomat is fel tudom használni, ami nagyon hasznos. A kollégáimnak nemrég tartottam egy egészségügyi alapoktatást a hajléktalan emberek betegségeiről, illetve arról, hogyan tudják felismerni a sztrókot, hogyan kell újraéleszteni. Ezeknek a hasznos gyakorlati információknak is a birtokában kell lenniük azoknak, akik a szociális munka területén dolgoznak.

 


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása