Hányadik alkalommal láthatta Önt a székesfehérvári közönség?

Negyedik vagy talán az ötödik alkalommal vagyok itt a fesztiválon. Ma este különleges formációval léptünk fel, hiszen Dominique Di Piazza szicílliai származású, lyoni születésű nagyszerű basszusgitáros játszik velünk, akivel a megismerkedésünk is itt kezdődött az Alba Regia Feszten, pontosan 10 évvel ezelőtt, amikor egy amerikai dobossal játszottunk együtt. Ez a közös koncert hozta magával a többit, illetve barátsággá alakult a kapcsolatunk az évek során. Már az első próba után éreztük, hogy mennyire inspirálóan hatunk egymásra, és hogy nagyszerű a közös zenélés. Így alakultak a közös fellépések, igyekeztem egyre több koncertet szervezni. Borlai Gergővel is felléptünk közösen a Müpában. Van egy táborunk a Budai Világzene és Improvizációs Tábor, amelynek hallgatóit Dominique 4-5 évig tanította basszusgitáron. Ő is több formációban meghív engem közös zenélésre, még a COVID előtt volt koncetünk Jerevánban, Oroszországban. Folyamatosan úton vagyunk, most erre a koncertre egyenesen egy olasz turnéról érkeztünk ide. A trió lemezünkön is közreműködik vendégzenészként. Nagyon intenzív a zenei kapcsolatunk.

Milyen zenei anyagot játszottak ma?

Nem a turnénk része, amit előadtunk a mai koncerten, hiszen ezek saját dalok, amelyek közül van olyan, amit Dominique szerzett, és van olyan, ami a triónk pár napja megjelent lemezének a felvétele.

Milyennek találja a közönséget?

Itt voltam a múzeum udvarán, megnéztem Oláh Krisztián csodálatos szólókoncerjét. Tapasztalom, hogy nagyon befogadó a fesztivál közönsége. Azt nem lehet eldönteni, hogy menyire érti a közönség ezt a fajta jazz zenét, de lehet, hogy nem is kell érteni, de mindenképpen nyitottak a zene iránt, és megkapják azt a fajta érkékes kikapcsolódást, amiért eljöttek.