Jancsó Miklós 1921. szeptember 27-én született, Vácon. Családja rövidesen Székesfehérvárra költözött, ahol Jancsó 1931-től a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanult, s az ott uralkodó szabad szellem későbbi pályájának egyik meghatározó élménye lett. Itt ismerkedett meg a népi irodalom képviselőinek munkáival. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsváron szerzett, 1944-ben.

1944 augusztusában szüleivel visszatért Magyarországra. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett.  1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, s Leningrádba, majd Raivolába vitték. A fogságban a tüdeje súlyosan megbetegedett, így rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten volt.

1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett.

1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalin táncsosnővel. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőnőt. Jancsó adoptálta Mészáros Márta előző házasságából született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Második játékfilmjében, az Oldás és kötésben (1963) egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-történetét meséli el. A film már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában

Az Így jöttem 1964-ben készült és 1965-ben bemutatott fekete-fehér film már az összes jancsói stílusjegyet magában foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát. A film a  Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját, a szakmai zsűri rendezői különdíját kapta.

A Szegénylegények (1965.) című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok,  kirobbanó nemzetközi sikert aratott, Cannes-ban is bemutatták, s ettől kezdve emlegetik Jancsót egy szinten korunk nagy rendezőivel, Fellinivel, Antoionival és Bergmannal. E filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását. 1966-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték.

A Csillagosok, katonák (1967.)  után a legutolsó közös munkája Somló Tamással  a Fényes szelek (1968.) című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel.

1968-ban Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvírónővel, akivel együtt Rómába költözött közel 10 évre, kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista (1971.), a Technika és rítus 1971.) és a Róma visszaköveteli a Cézárt (1974.) című alkotásait.  1980-ban felbontotta kapcsolatát Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót. A házasságból 1982-ben megszületett Jancsó Dávid.

A Magyarországon forgatott Még kér a nép (1971.) című filmjéért 1972-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját - 1979-ben pedig életműdíjat kapott.

Gyurkó László 1968-ban írt kortárs drámája alapján készült Jancsó Miklós filmvariációja, a  Szerelmem, Elektra (1974.) A drámaíró mellett a filmváltozat elkészítésében részt vett állandó forgatókönyvírója, Hernádi Gyula.

Olaszországból való hazatérése után új alkotói korszak kezdődött el művészetében: a nehezen megfejthető képi jelrendszerrel készült Szörnyek évadja (1987.), a  Kék Duna keringő (1992.) már a magyar jelent boncolták, újfajta filmnyelvi eszközökkel. Utóbbi filmjéért a  Montreali Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezés díját kapta.

A kilencvenes évek közepétől  művészete ismét megújult. A bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozik, a beállítások is megrövidültek, s két színészének, Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosának számtalan rögtönzést is engedélyez. 1999-ben rendezte a  Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten című filmszatírát, melyben három vidám sírásó (egy félénk, egy dörzsölt és egy együgyű) evez, pedálozik, lapátol a kilencvenes évek zűrzavarában. Kaszál és rajta veszt, csodás alak- és színeváltozások esnek, céget gründolnak, házasodnak, családot irtanak, magasba hágnak és pofára esnek, éppen mint az életben.

2000-ben az  Anyád! A szúnyogok című filmszatírájával a Magyar Filmszemlén a legjobb rendező díját nyerte. Ugyanebben az évben forgatta az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című filmjét.

Jancsó Miklós minden valószínűség szerint világrekordot döntött azon a téren, hogy rendezőt saját filmjében nem tettek el láb alól annyiszor, mint őt és Hernádi Gyulát. A Kelj fel komám, ne aludjál! (2002.)gyilkos humorú nagyjelenetében például 1944 őszén a nyilas Nemzeti Számonkérőszék ítéli őket halálra - a szocialista etikával összeegyeztethetetlen műveikért. Lovasi András, a Kispál és a Borz, no meg a Bëlga klipbetétei az ezredvégi magyar káosz vízióit kapcsolják a káosztörténelem jancsói képéhez.

 Jancsó Miklósnak a történelem mindig is kedvenc témái közé tartozott. Utolsó filmjét Oda az igazság címmel 2010-ben a filmszemlén mutatták be. Látszólag Mátyás királyunk korával foglalkozik, de ahogy az ősz mestertől már megszokhattuk, a valóságban ennél sokkal többről van szó. Ráadásul Mátyás neve el sem hangzik a filmben...

Számos kitüntetést szerzett: Érdemes Művész díjat kapott 1970-ben, Kossuth-díjat 1973-ban és 2006-ban, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést pedig 2002-ben.  

A magyar filmművészet egyik legmeghatározóbb alkotója kilencvenkét éves korában, 2014. január 31-én hunyt el.

(forrás: mivanma.reblog.hu)