2020. július 29.

Isten atlétája


Magyarország, a magyar határok, a magyar katonák, a polgárőrök és a székelyek védőszentje. Nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása és az első magyar szentek avatása – 1192-ben őt magát is szentté avatták. 1095. július 29-én hunyt el Szent László király.

László 1040 körül született a Lengyel Királyságban - apja I. Béla magyar király volt. Életének első éveit lengyel földön töltötte, ahová apja 1030-ban költözött, miután száműzték Magyarországról. Lengyelországból 1048 táján tért haza apja családjával. Béla megkapta a hercegséget, ami az ország egyharmadát jelentette.



A 11. század végén még nem volt bevett gyakorlat a magyar uralkodók esetében az elsőszülött fiú trónöröklési joga, ezért az utódlást gyakran harc döntötte el a lehetséges örökösök között. Így Salamon megkoronázása után kiéleződtek az ellentétek I. András és testvére, Béla herceg között. A konfliktusban László az apja mellé állt, így 1060-ban ő is Lengyelországba kényszerült távozni. Innen azonban lengyel hadak élén tértek vissza, és még az év őszén a Tiszántúlon Béla legyőzte I. Andrást. András később belehalt sebesüléseibe, és az általa alapított tihanyi apátságban temették el 1060 végén. Ezt követően Székesfehérváron királlyá koronázták Bélát. Apja halála László ismét Lengyelországba menekült, ahonnan 1064 elején tért vissza, és hercegi rangot kapott.
I. Géza királlyá választása után László a fivére fő tanácsadója és katonai segítője lett. Rábeszélte Gézát, hogy Vácott, ahol a győzelmüket megjövendölték, templomot építtessen. Amikor a testvérek az alkalmas helyet keresték a templom számára, a legenda szerint egy nagy gímszarvas jelent meg, a szarvain sok égő gyertyával. Ezt égi jelnek tekintve, azon a helyen kápolnát, majd bazilikát emeltek, aminek Szent Szűz lett a védőszentje. László ide temettette bátyját, végakarata szerint.
1077-ben I. Géza meghalt, Lászlót pedig királlyá választották. Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben másodszor is, a magyar koronázási jelvényekkel.



Hatalomra jutása után azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez. Törvényeinek több mint fele a tulajdon védelmével foglalkozott. A törvények drákói szigorral sújtottak a tetten ért bűnösre, mivel helyre kellett állítani a közbiztonságot. Minden lopásért kemény megtorlás járt, akit tetten értek, akár fel is akaszthatták. Ha esetleg közben bemenekült egy védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tíz évesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Gyakori büntetés volt a kéz- vagy orrlevágás és a nyelv kitépése is. Ha a bíró a bűnöst futni hagyta, az mindenét elvesztette és őt magát is eladták.
Törvényeiben egyházi ügyekkel is foglalkozott. A magyarországi főpapság és a világi előkelők közreműködésével hozott határozatai korlátozták a papok házasságkötését, védték az egyházak vagyonát, rendelkeztek a lerombolt vagy elpusztult templomok újjáépítéséről és felszereléséről, a házasságtörők megbüntetéséről. Emellett felléptek a pogány áldozás ellen, szabályozták a tized szedését, büntetendővé tették a nemi erőszakot, a nők erkölcstelenségét és a boszorkányságot.
A 11. századi Magyarország külpolitikai környezetét elsősorban a pápa és a német-római császár közt dúló invesztitúraharc, az 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás és a nyugati keresztény egyházon belüli erkölcsi megújulást hirdető mozgalom térnyerése határozta meg. A pápaság és a császárság váltakozó eredménnyel folyó küzdelme idővel az egész latin kereszténységet állásfoglalásra kényszerítette. Gergely pápa szerint a magyar királyi méltóság Rómából eredt, ezért a pápai hűbér vállalását szabta feltételül, erre azonban sem Géza, sem pedig László nem volt hajlandó – ám megkoronázott uralkodóként nem volt különösebb indoka, hogy beavatkozzon a pápa és a császár küzdelmébe, ezért katonai erőit inkább új területek meghódítására használta fel.



A Képes krónika szerint Franciaországból, Britanniából, Angliából és Spanyolországból érkezett követek találkoztak László királlyal Bodrogban 1095 húsvétján, és keresztes hadjárat vezetésére kérték. Az időközben kitört cseh trónviszály azonban itthon marasztalta és arra késztette, hogy rokona és egykori szövetségese, a cseh Ottó herceg fiának, Konrád brünni morva hercegnek nyújtson katonai segítséget II. Břetislav cseh fejedelem ellen. Moráviába érve azonban súlyosan megbetegedett, és 1095. július 29-én a cseh-magyar határ közelében meghalt.
László 1083-ban szentté avattatta az államalapító István királyt, valamint annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét, Andrást és Benedeket. István király szentté avatása mutatta nagylelkűségét és pragmatikusságát, hiszen ő vakíttatta meg László király nagyapját, Vazult. Eljárása erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint Magyarországot szentjei révén méltó hely illeti meg a keresztény államok közösségében. Egy nem sokkal korábban alapított apátságban helyeztette el István király ereklyéjét, a csodálatos módon épen maradt Szent Jobbot, ez a Szentjobbi apátság.
Adományaival, új alapításaival és a püspöki szervezet továbbfejlesztésével is gyarapította és erősítette a magyarországi egyházat. Jórészt az ő bőséges adományainak köszönhető a középkori magyar egyház gazdagsága, anyagi jóléte. Nagyvonalú bőkezűsége későbbi népszerűségének egyik fő forrása lett a papság körében.
A források szerint László erős, hatalmas termetű férfi volt, aki „a többi ember közül vállal kimagaslott”. Nagy testi erejét még ötvenéves kora körül is megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében fokozatosan vált nagyon népszerűvé. Kiemelkedő fizikai adottságai miatt nevezték Isten atlétájának is. III. Béla király 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta.

(forrás: Wikipedia)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Hogyan dolgoznak a zsebtolvajok?


„Nem elegáns megoldás, de ezerszer jobb egy háborúnál…”


"Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk."