2020. augusztus 5.

Élve eltemetve


1926. augusztus 5. Egy Weisz Erik nevű embert saját kérésére élve koporsóba zárnak, majd a New York-i Hotel Shelton medencéjébe dobják. Másfél óra múlva a ládát kinyitják – és a férfi életben van, sőt, sértetlen. És ez nem egy horrorfilm – hanem Harry Houdini egyik leghíresebb mutatványa.

Harry Houdini tehát Weisz Erik néven született, mégpedig Budapesten, 1874. március 24-én. Ennek ellenére ő maga azt állította, hogy az Amerikai Egyesült Államokban látta meg a napvilágot – alighanem ez is hozzátartozott az őt körülvevő mítoszhoz és kialakult legendákhoz.
A valóság azonban az, hogy családja Magyarországot elhagyva vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, amikor Weisz Erik még csak négy esztendős volt. 1878. július 3-án érkezett meg Amerikába, az SS Fresia nevű hajón, várandós anyjával és a négy testvérével. Otthon magyarul, jiddisül vagy németül beszéltek.
Wisconsin államban, Appleton városban telepedtek le, és az ifjú Erik itt is nőtt fel. Későbbi interjúiban Houdini ezt a várost nevezte szülőhelyének, tulajdonképpen tagadva ezzel magyar származását azt állítva, hogy 1874. április 6-án született Appletonban. Valódi és hivatalos születési adatai csak 1972-ben váltak ismertté a világ közvéleménye számára.



Gyermekkorában volt cipőpucoló, újságkihordó fiú, munkás egy nyakkendőgyárban - mint oly sokan kortársai közül. Nevét Amerikában Ehrich Weiss alakban használták, gyermekkori barátai és édesanyja az „Ehrie” és „Harry” beceneveken szólították. A Houdini nevet tizenhét éves korában kezdte használni a francia bűvész, Jean Eugène Robert-Houdin neve után, aki igen nagy hatással volt rá - és barátja Jack Hayman mondta neki, hogy hozzáadva a Houdin névhez egy i betűt, franciául azt jelentené „mint Houdin” a nagy mágus. Később idősebb korában Houdini kijelentette, hogy új nevének első része, a „Harry”, egy tiszteletadás volt Harry Kellarnek, akit Houdini nagyon csodált. Mindazonáltal valószínűbb, hogy a „Harry” a gyermekkori „Ehrie” becenévből ered.
Még gyermekként Theo testvérével szemtanúja és nézője lehetett egy „spirituális” jellegű előadásnak, amelyben a megbilincselt előadó egy lezárt láda belsejéből mintha szellemekkel kommunikált volna. A Weiss testvérek fiatal koruk ellenére szkeptikusak voltak a produkció valóságtartalmát illetően. Ez után az előadás után születhetett meg a kis Ehrich fejében a szabadulószámok ötlete, amelyről személyes naplójában is írt akkoriban. Tizenhét évesen elhagyta az appletoni házat és szerencsét próbált karneválokon, de hamarosan visszatért a szüleihez, ahol előkészületek folytak a család maradék emigráns tagjainak fogadására. Fizikailag erősítette magát, futott, súlyokat emelt, úszott - ugyanakkor gyakorolta a karneváli művészektől ellesett mutatványokat, kártyatrükköket, mivel eldöntötte, hogy ő lesz a nagy kártyamanipulátor, a „kártyakirály”.
1887-ben New Yorkba ment édesapjával, ahol különféle munkákat vállalt a család segítése céljából. 1891-ben összeállt Jacob Hyman nevű barátjával, akivel még a nyakkendőgyárban dolgozott együtt, és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak neveztetni. 1892-ben édesapja, Weiss rabbi hatvanhárom évesen meghalt. Egy év múlva tizenkilenc évesen pár szomszéd fiúval megalapították „Öt cent” nevű cirkuszukat, amelyben Harry az „Ehrich, a Levegő Hercege” címet viselte. 189t-től Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon.
Harry és felesége, Bess 1898-ban New Yorkba költözött, Harry édesanyjához. Ekkor adta ki tizenhat oldalas kis katalógusát, „Harry Houdini Bűvésziskolája” címmel. Egy év szünet után Martin Beck lett Harry új menedzsere, aki St. Paulban látta Houdini bilincsszámát. Ráérzett, hogy a szabadulóművészet az, amiben igazán tehetséges. Ekkortól a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult.



Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Houdini kitalálta a „kényszerzubbonyból való kiszabadulás” ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni. 1900 júniusában Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriásit kockáztatva elhagyta az Egyesült Államokat, és Angliába ment, ahol bemutatta szabadulószámát. A média felkapta a nevét, hihetetlen népszerűséget szerzett - a hirtelen jött európai hírnévből a tengeren túl is értesültek.
Európai turnéján Houdini, „a megfejthetetlen amerikai” csúcsgázsikat kapott: heti hatvan fontot. 1900 szeptemberében Berlinben több mint háromszáz rendőr előtt meztelenre vetkőzve, hat perc alatt szabadult ki bilincsiből, a helyi hatóság nagy döbbenetére. „Houdini, a Bilincskirály” több európai országban is – Anglia, Skócia, Németország, Franciaország, Oroszország – felhívta magára a publikum és a helyi hatóságok figyelmét is bámulatos produkcióival.
Még Houdini pályája kapcsán is különösnek mondható az 1903-as oroszországi eset, amely a fővárosban, Moszkvában történt, mégpedig a Butirkaja börtönben – annak ellenére, hogy szinte Moszkva belvárosában helyezkedik el, igencsak el van dugva a nyilvánosság elől, semmilyen adat nem volt róla sokáig, pedig valójában Oroszország egyik legerősebb, legrégibb börtöne. Houdinit itt a dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba, ahonnan huszonnyolc perc elteltével szabadult ki - a helyi hatóságok nem túl nagy örömére, de annál nagyobb meglepődésére. A mutatvány hatására oroszországi szerződését egy hónapról négy hónapra hosszabbították, nagy népszerűsége miatt.



1904-ben Houdini pontosan egy óra alatt szabadult ki a „Brama-zárak”-nak nevezett bilincseketből. Ezeket öt év alatt gyártotta le a Birmingham Blacksmith cég, azzal a szlogennel, hogy lehetetlen kiszabadulni belőlük a kulcsok nélkül... 1906-ban Houdini sikeresen kijutott a washingtoni börtönből is – arról a helyről, ahol Charles Guietau - James A. Garfield elnök merénylője - is raboskodott volna.
Houdini 1905-ben visszatért az Amerikai Egyesült Államokba, ahol saját magának házat vásárolt, édesanyjának pedig egy ruhát, amelyet eredetileg Viktória királynő számára készítettek. Houdini elmondása szerint „ez a nap volt élete legszebb napja." 1907 és 1910 között Houdini folyamatosan nagy sikerekkel mutatta be Amerika-szerte szabadulószámait, produkcióit, melyek során rendszeresen kiszabadul kötelekből, láncokból, bilincsekből, zubbonyokból – gyakran nagy magasságokban, fejjel lefelé lógva, nyílt tereken, népes közönség előtt. Houdini híres hídugrása Rochesterben, amelyet mozgófilmen is rögzítettek. Az egyre fokozódó érdeklődés miatt, de azon riválisok miatt is, akik másolták produkcióit - 1908-ban újítással áll elő. Háta mögé bilincseltette kezeit és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba merült, ahonnan szintén kiszabadult.
Houdini soha sem állította, hogy titokzatos produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre - viszont mutatványainak állandó veszélyeire, azok esetleges káros következményeire mindig tudatosan, rendszeresen, és kiemelten hívta fel a nézők figyelmét.
1910-ben látványos külsőségek között kiszabadult egy víz alatti ládából, amelyet az East Riverbe dobtak – a Scientific American tudományos ismeretterjesztő magazin ezt a szabadulását „a világ valaha előadott legszenzációsabb mutatványának” nevezte. A másik nagy dobása még ez év szeptemberében a „kínai víztartály tortúra” volt: fejjel lefelé, megkötözve belelógatták egy óriási vízzel tele fém-üveg-tartályba, amelyet felülről lezártak. Természetesen innen is kijutott
1913-ban Houdini hivatalosan is felvette a Harry Houdini nevet. 1923-ban felvette soraiba a New-York-i St. Cecile szabadkőműves páholy, ahol öt hét alatt elérte a mester fokot. 1924-ben tagja lett az Ősi és Elfogadott Skót Rítus konzisztóriumának
Houdini hamis szeánsz-élményei folytán, amelyek például édesanyja szellemének megidézését célozták volna meg, kiábrándult az ilyesmiből, és felismerte, hogy az álszeánszok, szellemidézések igen kártékonyak is lehetnek a naiv és hiszékeny emberek lelki világára, és sérülhetnek az esetlegesen elvesztett hozzátartozók és az élők közötti lelki emlékek, értékek - nem beszélve a kicsalt pénzekről. Ennek következtében Houdini a hamis szellemidézők, a csaló „spiritualisták” ellen fordult. Egy hasonló szeánsz-élmény miatt vesztette el Arthur Conan Doyle és feleségének barátságát is. Houdini ettől kezdve a csalók ellen fordult, egyre több időt és energiát szánt a leleplezéseknek, ezekről könyveket is írt, a Csodavigécek és módszereik címmel 1920-ban, az Egy bűvész a szellemek között című műve 1924-ben jelent meg.



A bevezetőben említett koporsós kalandja is egy leleplezés kapcsán történt: egy Rahman Bey nevű misztikus egyiptomi előadóművész azt állította, hogy természetfeletti hatalommal rendelkezik, ezért egy órán keresztül képes egy zárt koporsóban maradni. Houdini 1926. augusztus 5-én megdöntötte Bey rekordját, ugyanis kilencvenegy percet töltött a lezárt koporsóban, amit ráadásul víz alá merítettek. Utána annyit mondott: nincs ebben semmi természetfeletti – a titok az ellenőrzött légzés.
Egyébként nem ez volt az első eltemetéses mutatványa: 1915-egyszer már elásták két méter mélyre, koporsó nélkül. Innen is kijutott, bár majdnem belehalt a mutatványba – naplójába azt írta az esetről: „a föld súlya gyilkos”.
Élete utolsó évében Houdini ismét egy eltemetéses akciót tervezett: kényszerzubbonyba kötözve, egy lezárt, homokkal teli tartályba ásott koporsóból szabadult volna ki – ez lett volna az 1927-es évi turné nagy szenzációja.
A „Bilincsek Királya” azonban 1926. október 31-én meghalt. A városi legenda szerint pár nappal korábban a McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, ahol kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti, semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül – aminek hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant. Az igazság azonban az, hogy Houdini már korábban komoly vakbélgyulladással küzdött volt, amellyel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni – valójában ez okozta a halálát.
Mindössze ötvenkét évesen.

(forrás: Wikipedia)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása