2020. augusztus 28.

„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek…”


Nevét Európa-szerte ismerték. Költészete az olasz humanizmus talajából nőtt ki, versei a vallásos eszmék helyett a reneszánsz gondolkodást és életérzést honosították meg Magyarországon –talán mert nagyra értékelte a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot. 1434. augusztus 29-én született Janus Pannonius.

Janus Pannonius - vagy magyarosan: Csezmiczei János - valószínűleg a Dráva menti, azóta eltűnt Csezmice községben született, elmagyarosodott nemesi család sarjaként. A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelően felvett, antikizáló humanista név. Apját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig özvegy édesanyja nevelte és taníttatta, akinek összesen négy gyermeke volt. Így boldogan bízta a korán tehetségesnek bizonyuló János költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra.



1447-ben Guarino Veronese ferrarai magániskolájába került – itt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, s a koraérett gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a költői tehetség. Guarino nemcsak latinra, de ógörögre is tanította.
1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett. A kánonjogot négy év alatt, meglepő gyorsasággal végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. 1454–55 telét Magyarországon töltötte: váradi őrkanonok volt, és ekkor születtek meg első pannóniai tárgyú elégiái. 1458-ban Rómába utazott, mint titeli prépost.
Hunyadi Mátyás magyar trónra kerülés után Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba, mivel az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. Katalin királyné tanítója, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett; rokona, Vitéz János bíboros, prímás esztergomi érsek pedig nemcsak az egyház hazai vezetőjévé, hanem Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosává vált. Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Vitéz János kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök.



Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. Kétségeit, bánatait – így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába – meghitt hangú költeményekben fejezte ki. Közben százszámra írt csipkelődő epigrammákat is.
Amikor Mátyás király hosszú távra békét kötött a szultánnal, Janus Pannonius és a nagybátyjával, Vitéz Jánossal szövetséges főurak köre úgy érezte, hogy egész addigi politikai elképzelésük jutott csődbe, mert szerintük a király elárulta a Hunyadi-hagyományt és elhanyagolta a török elleni védekezést. Ezért Vitéz Jánossal és a zendülő főurakkal együtt 1471-ben szembefordult a királlyal. Az összeesküvők uralkodójelöltje Kázmér lengyel királyfi volt, akit Mátyás helyébe, a magyar trónra akartak juttatni. Janus Pannonius is az összeesküvők mellé állt és Mátyás ellen fordult.




A király egykori nevelőjét, az esztergomi érseket és a főurakat elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta. A zendülők kegyvesztetté váltak. Mátyás sorsukat megvitatta a pápai követtel és a magyar főurakkal, akiknek közbenjárására szabadon engedte valamennyiüket. Janus Pannonius, nagybátyjával ellentétben, nem adta meg magát és tovább menekült. Előbb Pécs várának falai között védekezett, majd vagyonával és kincseivel Velence felé futott tovább a király haragja elől. Útközben megbetegedett, meghűlt és évek óta meglévő tüdőbajának következményeként 1472. március 27-én, Medveváron elhunyt.


Janus Pannonius volt a reneszánsz legjelentősebb magyar költője, számottevő érdemeket szerzett a humanista kultúra magyarországi terjesztésében. Nagybátyjával együtt ő kezdte el Magyarországon a könyvek gyűjtését. Gazdag könyvtáraik anyaga – a király ellen szőtt elbukott összeesküvés után – a Corvinákat gyarapította.
A püspök maradványait tartalmazó sírra 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában bukkantak rá: 2008. október 21-én püspöki szentmise keretében temették újra a bazilikában. Az újratemetéskor 500 mandulafát ültettek el, amelyek a költő szimbólumát jelképezték: a télen rügyező mandulafát, azaz a korai jelenségnek számító költészetét Magyarországon.

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

„A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom”


Most akkor sport vagy nem sport?


„A kávé iható mágia…”