Iskolái elvégzése után a Szürketaxi vállalatnál autószerelést tanult, és ott dolgozott 1939 őszéig. Posszert Emília magániskolájában, majd 1943 és 1945 között a Zeneakadémián tanulta az éneklést dr. Székelyhidy Ferenc növendékeként - aki egyszer azt mondta ifjú tanítványának: „Énekelni magának már nem kell tanulnia, csak vigyázni, hogy el ne rontsák…”. A világháború alatt az Operaház kórusának tagja volt - szólótenorként 1946-ban mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban, Bizet Carmen című operájában, Don José szerepében.
Az Operaháznak 1990-ben lett örökös tagja, de ezt megelőzően már 1947-től társulaton kívüli magánénekese volt. 1956–1960 között a müncheni Staatsoperben is fellépett. 1978–1986 közt a Zeneakadémián tanított.



Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepek eljátszására tette különösen alkalmassá. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa nagy operaházaiban és hangversenytermeiben, és itthon is a közönség kedvence volt.
Simándy József az egyik legjobban dokumentált magyar tenorista. Szinte bármit meghallgathatunk vele az operairodalomból a Hazám, hazámtól a Lammermoori Lucia szerelmi kettőséig. Mindez persze kevés, hiszen Simándy is azok közé az énekesek közé tartozott, akiket látni kellett ahhoz, hogy nagyságukat igazán értékelni lehessen. Ezzel együtt felvételei többségén ma is átragyog az egyedülálló tűz, mely egykor a névjegye lehetett.



Nyolcvanegy éve alatt átélt két világháborút, egy forradalmat, néhány rendszerváltást, s mindeközben megmaradt egyszerű és természetes embernek - ahogy ezt a kistarcsai géplakatos fiától elvárnánk. Ám amikor a szálfatermetű, kékszemű fiú énekelni kezdett, tehetsége és szorgalma a Szürketaxi vállalattól az Operaház énekkarába röpítette.
A huszonhét éves - akkor még Schulder - József karrierje furcsa módon éppen a nyilas rémuralom alatt készült szárba szökkenni. Sámy Zoltán, az Operaház rettegett igazgatója ugyanis éppen a szőke, tisztatekintetű énekesben vélte fedezni a jövő nagy Wagner tenorját. A bemutatkozást elsodorta a történelem, az ártatlan tenorista pedig az igazoló bizottság jóvoltából 1945 őszén Budapest helyett Szegeden találta magát. A fővárosnak azonban nem sokáig kellett nélkülöznie a művészt: alig két évvel később az Operaház ismét tagjai közé fogadta, immáron mint magánénekest, akire a következő évtizedekben számos főszerep várt.
Simándy József aki egészen új hangot vitt az Operaház színpadára. Éppen ezért lett kudarcra ítélt kísérlet, amikor évtizedekkel később tanítani próbált a Zeneakadémián, hiszen amiből a művészete táplálkozott, nem tanítható. Az országos ismertséget mégsem az operaszínpad által nyerte el Simándy, hanem Keleti Márton 1950-es Dalolva szép az élet című filmjének lelkes ifjúmunkás Varga elvtársaként, aki szorgalma jutalmául felvételt nyer a Zeneakadémiára. Érdekes, hogy Simándyban az új rendszer is ideális hőst látott: Soós Imre vagy Szirtes Ádám operaházi megfelelőjét. Így lett belőle Bánk bán is - csak az Operaházban több mint százszor énekelte a szerepet.



1956-ban egy NSZK-ból jött impresszáriónak megengedték, hogy néhány megbízható magyar művészt magával vigyen - Simándy korábban sohasem járt Nyugaton. Fricsay Ferenc, aki akkoriban a Bayerische Staatsoper vezetője volt, olyan lírai szerepekbe állította be, amelyekben Pesten luxus lett volna felléptetni. Simándy Bécsben próbát énekelt Karajannak, koncertezett Klempererrel és Knappertsbusch-sal - lassan kezdett bekerülni az európai vérkeringésbe. Váratlanul azonban hazahívták Pestre, de megtarthatta a müncheni szerződését is.
A következő években még várt rá néhány izgalmas új szerep: Hunyai László, Otello és Canio, miközben fokozatosan önmaga élő szobrává vált. Megnézni Simándyt az Operában Budapest egyik kihagyhatatlan nevezetessége lett, mint a Halászbástya vagy a Gerbaud. A művész negyvenedik jubileumán Otellóként búcsúzott a színpadtól - hogy négy évvel később az újranyíló Operaházban négy estén ismét ő lehessen Bánk bán...



A békés utolsó felvonás már kevésbé tartozott a nyilvánosságra. Annyi bizonyos, hogy a rendszerváltás után egyre közelebb került Istenhez és élete utolsó éveiben egy erős lelki vezetőre talált.
Simándy József 1997. március 4-én hunyt el, nyolcvan évesen.

(forrás: Wikipedia, Caruso blog)