Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óesztendőtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott, végül 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elseje.  
Szilveszterhez és újév napjához fűződik a legtöbb babona és szokás.   Ez a nagy fogadalmak ideje – az más kérdés, hogy mennyit tartunk b ezek közül… A karácsonyi nagy evészetek után a legtöbben néhány kilótól szeretnének megválni, mások káros szenvedélyüktől szeretnének megszabadulni.
Sok családban szokás szilveszter napján szerencsepogácsát sütni. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
Hagyományos étel szilveszterkor a lencse, a bab vagy bármilyen más apró szemes étel fogyasztása, mivel ez állítólag szerencsét hoz. Viszont a szerencse csak abban az esetben következik be, ha a megfőtt lencse pontban éjfélkor a konyhaasztalra kerül. Megenni nem kell okvetlenül – csak legyen ott.



Ugyancsak szerencsés lesz az az ember, aki újév napján malacot eszik, mivel a malac előre túrja a földet, vagyis ,,kitúrja a szerencsét“, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, vagyis elkaparja szerencsénket. Óvatosan kell bánni a hallal, mert a folyó menti vidékeken szerencsét hoz - ahány pikkely, annyi pénz -, máshol viszont baljós állat, hiszen vele együtt elúszik a háziak szerencséje is.
Újév napján tilos a mosás és a teregetés, mert az valakinek a halálát hozza, továbbá tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Ezen a napon tilos kölcsönkérni vagy kölcsönadni bármit is, beleértve a pénzt és a használati tárgyakat. Nem szabad orvoshoz menni vagy orvost hívni, mert akkor betegséggel töltjük az elkövetkezendő esztendőt. Ha újév napján az első látogató asszony vagy lány, az szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőként, az szerencsét jelent.   Újév napján ne veszekedjünk: tartózkodjunk a viszálykodástól, perpatvartól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.  Szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.  



Szilveszterkor nem maradhatnak el a jóslatok sem. A régi hagyományok egyike volt az, hogy a lányok gombócok közepébe apró papírokat helyeztek, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontosan éjfélkor bedobták a forró vízbe - az elsőként felbukkanó férfinév leendő férjük nevét árulta el.   Régi korok szokásai közé tartozott az ólomöntés vagy a gyertyaöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagyis viaszt. Mindkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik milyen alakot vett fel. Az alakok, formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetítik előre.  
Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a lányoknak a malacok. A lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben a lányok férjhez mennek.  
Még valami: a pezsgő. A pezsgő nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először borból pezsgőt – gyakorlatilag véletlenül. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami azt jelentette, hogy egy üveg pezsgő elkészítése két-három évet is igénybe vett. Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgő-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre több ezer palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre.   Az új gyártási technika a pezsgő árának jelentős csökkenéséhez vezetett, és ezáltal a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált. A luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.



Szokások a világ körül

A világ számos országában hisznek abban, hogy bizonyos év végi szokások meghatározzák, szerencsés lesz-e a következő esztendő. E szokások közül számosnak köze van a gasztronómiához.
Csehországban az almajóslás a divat. Újévkor a félbevágott gyümölcs magházából próbálják meg kiolvasni a jövőt. Ha a magok csillag alakba rendeződtek, akkor jó szerencse várható, ha azonban keresztet formáznak, szerencsétlenség érheti a házat.
Az ausztrál gyerekeknek Santa Claus hozza az ajándékot. A karácsony előtti estén minden háznál kekszet és forró italt tesznek ki neki és a segítőinek.
Mexikóban a szülők pinatát lógatnak fel a plafonra. Ez egy papírból készült forma vagy figura, amit telepakolnak édességgel és gyümölccsel, a gyerekek pedig bekötött szemmel addig püfölik egy bottal, amíg ki nem hullanak belőle a finomságok.



A holland hagyomány szerint szilveszterkor amerikai fánkot kell enni, mert ez áldást hoz a házra. Szerintük ugyanis a gyűrű alakú sütemény biztosítja, hogy a szerencse is, akárcsak a kör, végtelen legyen.
Görögországban újév napján vasilopitát sütnek, aminek a belsejébe egy pénzérmét rejtenek. Aki megtalálja a tányérján a pénzt, az egész évben szerencsés lesz.
A spanyolok szerint, az év utolsó napján, amikor az óra éjfélt üt, gyorsan meg kell enni egy tucat szőlőszemet, minden egyes ütéskor egyet. Akinek ez sikerül, vagyis mindet le tudja nyelni ennyi idő alatt, az tizenkét hónap boldogságra számíthat a következő évben.

(forrás: korkep.sk, mindmegette.hu)