2021. január 8.

„Csak a felét mondtam el annak, amit láttam!”


Egyes olasz archeológusok cáfolják, hogy járt volna valaha Kínában - szerintük csak a Fekete-tengerig jutott el, híres művét pedig perzsa utazók elbeszélései felhasználásával állította össze. De akár szobatudós volt, akár nagy világutazó, mindenképpen óriási hatást gyakorolt az európai földrajztudományra, irodalomra és történelemre. 1324. január 8-án hunyt el Marco Polo.

A dalmát–velencei Polo család a 13. században tett szert jelentős vagyonra, ami főleg a Bizánccal folytatott kereskedelemből származott. A generációk óta folyó kereskedés az 1200-as évek közepén sem állt le: a nemes Andrea Polo és gyermekei, Niccolò és Maffeo gyakran utaztak a császárok városába.



1260-ban a kereskedőtestvérek útnak indultak Konstantinápolyba, a Velence által bábállamként fenntartott Latin Császárság (1204–1261) fővárosába. Itt előnyös üzleteket kötöttek, és úgy határoztak, hogy keletnek veszik útjukat. Döntésük bölcs volt: a következő évben Palaiologosz Mihály nikaiai császár visszafoglalta Konstantinápolyt, az ott élő velenceieket megvakíttatta, városnegyedüket pedig felégette.
A Polo fivérek pénzüket könnyen szállítható és eladható ékszerekbe fektették. Átkeltek a Fekete-tengeren, és eljutottak a mongol seregben tatároknak nevezett volgai bolgárok fővárosába, Bulgarba, ahol jó viszonyt építettek ki az Arany Hordát uraló Berke kánnal. Hazatérésüket azonban megakadályozta a Barka és unokatestvére, a Közel-Keletet és Perzsiát uraló Hülegü között kitörő háború. Barka javaslatára a fivérek úgy határoztak, hogy keletnek, a Mongol Birodalom központja felé veszik az útjukat. Három évet Bokhara kereskedővárosában töltöttek. Megtanultak mongolul és kínaiul, majd egy Kubiláj nagykánhoz igyekvő követség hívásának eleget téve Szamarkandon és a Góbi sivatagon át 1265-ben eljutottak a birodalom fővárosába, Pekingbe. A nagykán kegyesen fogadta őket, és követséget menesztett IV. Kelemen pápához, száz tanult embert kérve, hogy megismertesse a mongolokkal a kereszténységet és a nyugati tudományokat. Utazásuk idejére egy menlevélként szolgáló aranypálcát kaptak Kubilajtól, amely szabad utat biztosított számukra az egész Mongol Birodalomban. A fivérek valószínűleg a Selyemúton jutottak el 1269-ben Akkóba.



Marco, a Kínát megjárt Niccolò fia 1254-ben született Velencében. Gyermekkorát a Földközi-tenger kereskedelmét irányító városban töltötte, ahol úriemberhez méltó neveltetésben részesült: klasszikus szerzőket és bibliai szövegeket olvasott, és alapvető teológiai ismeretekkel is felvértezték. A latin mellett némi franciát is tanult. Későbbi írásai alapján biztosak lehetünk abban, hogy érdeklődő, kíváncsi ember volt, akit az új természeti és emberi jelenségek egyaránt foglalkoztattak.
Marco Polo mindössze hatéves volt, amikor apja elindult keletre. Mire visszatért, ő már tizenöt éves fiatalemberré serdült, édesanyja pedig időközben elhalálozott. Apja és nagybátyja két évet otthon töltött, aztán 1271-ben újra útnak indultak, immár Marco társaságában
Amikor Maffeo és Niccolò hazatért, a római pápai trónuson éppen nem ült senki. Mindazonáltal, hogy teljesítsék küldetésüket, az üzenetet átadták Teobaldo Visconti pápai legátusnak: ő igazolta, hogy a testvérek nem tudták feladatukat ellátni. 1271-ben, miután a kereskedők ismét elindultak, a kis-ázsiai Lajazzóban érte utol őket a hír, hogy Teobaldót X. Gergely néven pápává választották. Ekkor visszatértek Akkóba, és ajándékokat vettek át tőle egy új levél kíséretében. Két szerzetes is csatlakozott hozzájuk, ám ők jóval a cél előtt visszafordultak, megrettenve az út nehézségeitől.



A velenceiek útja Marco Polo leírása alapján a Kilikiai Örmény Királyságon, majd Örményországon és Grúzián át vezetett. Úgy gondolták, hogy célszerű lenne tengeren elérni Kínába, ezért délnek fordultak: Bagdadon keresztül a tengerparti Hormuzba jutottak, itt azonban a hajók minőségét látva inkább a szárazföldi út mellett döntöttek.
A mai Iránon észak felé átvágva Kasgarba jutottak. Átkeltek a Pamír fennsíkjain és a Takla-Makán sivatagán, végül a Sárga-folyó medencéjét követve, háromévnyi utazást követően, 1275-ben értek el a Pekingtől mintegy háromszáz kilométerre északra fekvő Shangtuba, ahol Kubilaj nyári palotája állt.
Amikor Shangtuban Kubiláj elé vezették, a huszonegy éves Marco felajánlotta szolgálatait a nagykánnak, aki kegyesen elfogadta őket, és a fiatalembert különféle adminisztratív posztokra nevezte ki. 1277-ben a káni magántanács tagjává tette, majd három évig Jangcsou adószedőjének tisztét bízta rá. Marco végül amolyan utazó nagyköveti tisztséget látott el. Ilyen minőségben az volt a feladata, hogy az országot járva megfigyeléseket tegyen, melyeket jelentenie kellett az uralkodónak. Tisztviselőként bejárta a Jangce és a Sárga-folyó medencéjét és eljutott egészen Burmáig, az Irrawaddyig.



Marco a nagykán feltétlen hívéül szegődött, és ennek megfelelően elég egyoldalú, mongolcentrikus Ázsia-szemléletet alakított ki. Kubilaj mellett fennen dicsérte például a mongol had- és államszervezetet, a jól kiépített és felszerelt birodalmi út- és futárhálózatot, a papírpénzt és az egyéb, európaiak számára sokáig ismeretlen vívmányokat, amelyek azonban nem kizárólag a mongol vezetés érdemei voltak.
Miután majdnem húsz évet töltöttek a Távol-Keleten, a három Polo a hazatérés mellett döntött, mivel Kubilaj már a hetvenes éveinek végén járt, és félő volt, hogy sok utódja között polgárháború tör ki elhunyta után. Hajójuk 1292-ben futott ki a tengerre, majd az Indokínai- és a Maláj-félszigetet megkerülve, India és Srí Lanka között áthajózva végül Hormuzban kötöttek ki. A három Polo 1295-ben érkezett haza Trapezunt érintésével Velencébe, huszonnégy évnyi távollét után.
A Polo-vagyon sértetlen maradt a férfiak távollétében. Három évvel hazatérésük után, 1298-ban Marco Polo egy egész gályát fegyverzett fel és irányított egy Genova ellen indított háborúban, de elfogták, és egy évet töltött genovai fogságban. Egyik rabtársa, a pisai Rusticiano da Pisa író volt, akinek tollba mondta kalandjait. A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai címet viselő könyv nemsokára hatalmas népszerűségre tett szert.



1299-ben a velenceiek és genovaiak békekötése értelmében Marco Polo kiszabadult, és hazatért Velencébe. 1324-ben bekövetkezett haláláig otthon maradt békében, megnősült és három lánya született. Hetvenévesen hunyt el, állítólag utolsó szavai ezek voltak: „Csak a felét mondtam el annak, amit láttam!”.

(forrás: szekesfehervar.hu)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

„Csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot...”


Keresd a zöldet!


„Doktor úr, a maga szíve sose fáj…”