2021. január 12.

„A kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket…”


Talán az egyetlen olyan magyar író – elnézést, ha megbántunk valakit -, akinek regényét kötelező olvasmányként is szeretik a diákok. 1878. január 12-én született A Pál utcai fiúk – és még sok remek írás – szerzője: Molnár Ferenc.

Német–zsidó polgárcsaládban született. Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte. Utolsó gimnáziumi évében megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később Budapesten jogot tanult. Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg budapesti napilapokban, többek közt a Pesti Hírlapban, hazatérte után a Budapesti Naplóban. Ezzel párhuzamosan irodalmi műveken és idegen nyelvű színdarabok fordításán is dolgozott. Ekkoriban magyarosította nevét, azzal az indokkal, hogy felmenői közt akadt molnár.



Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt. Ugyanebből az esztendőből származik az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy tizenöt éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr volt, amely nagy sikert aratott az 1902. novemberi Vígszínházbeli bemutatón. 1906-ban írta meg mindmáig népszerű, A Pál utcai fiúk című regényét, amely a pesti gyerekek olykor vidám, olykor szomorú életét ábrázolja.
1906. május 19-én Budapesten feleségül vette Vészi Margit festő-írónőt, főszerkesztője, Vészi József leányát, ez a házasság azonban nem volt tartós. Fél év után külön költöztek, bár a válásra csak négy év múlva került sor. Egy lányuk született, Molnár Márta, aki Horváth Zoltán újságíró, majd később Sárközi György író felesége lett.
Első külföldi színpadi sikerét 1907-ben aratta Az ördög című színdarabjával. 1908-tól már több városban is játszották színpadi műveit - Bécs és Berlin mellett Olaszországban és az Egyesült Államokban is -, de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig találtak kedvező fogadtatásra. Legnagyobb sikerét a Liliommal aratta. Az 1909-es sikertelen budapesti bemutató után, 1912-ben a bécsi előadás következett. 1934-ben Fritz Lang megfilmesítette, és alapjául szolgált az 1945-ben a Broadway-n bemutatott Carousel című musicalnek.



Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító - erről írta 1916-ban az Egy haditudósító emlékei című könyvét. 1922. október 11-én Budapesten feleségül vette Fedák Sárit, de ez a házasság is hamarosan válással végződött. Harmadik felesége Darvas Lili színésznő volt, akivel 1926. június 9-én kötöttek házasságot, Budapesten.
Az 1920-as és 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. 1939-ben a fenyegető nemzetiszocializmus elől Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. 1949-ben mutatták be a Broadway-n Panoptikum című darabját.
Molnár Ferenc a magyar polgári dráma virágkorában alkotott, legnagyobb hazai vetélytársa Herczeg Ferenc volt. Külföldön Molnár olyan sikereket aratott, amelyről magyar író álmodni sem mert. Senkit sem utánzott, a kezdetektől birtokában volt a színpadi hatáskeltésnek.
Nagyon jószemű író volt, a formai tökély, a cselekmény biztonságos gördülékenységének mestere. Képes volt egy semmitmondó anekdotából is mindvégig lebilincselő három felvonásost kreálni. A módos polgár mulattatójaként bírálta az úri világot, a polgári fejlődésben elmaradt Magyarországon - ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét.
Kifogyhatatlan ötletesség, bámulatos színpadtechnika jellemezte. Az elesettek, a társadalom kegyetlensége miatt bűnbeesettek, a kiszolgáltatottak, szeretetteljesen bukkannak fel játékaiban, érzelmesen költői műveiben, melyekben gyakori a színész, mint drámai hős.



Szerkesztőségek, kávéházak újságíró törzsasztalaitól érkezett az irodalomba. Az újságírásból fejlesztett írói eszközeivel, csattanóival, jól szervezett történeteivel hatásossá tudta tenni írásait. Színpadra termett író volt, aki dialógusokban gondolkodott. Kiválóan szerkesztett munkáit könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült dialógusok, jól komponált cselekmény jellemzik.
Rengeteget dolgozott. Írói és újságírói tevékenysége mellett minden évben írt legalább egy színjátékot és fordított számos színművet. Babits Mihály ,,átlag mulattatónak” tartotta, akinek célja csupán a szórakoztatás. Szerinte Molnár nem akarta leleplezni a polgári világ képmutatását és nem akarta feltárni az emberi lélek mélységeit sem. De mindezt nagyon színvonalasan tette, közel sem átlagosan.
Az anekdoták szerint alkoholista és agresszív ember volt, aki első feleségét, Vészi Margitot többször megverte - emiatt váltak el. De előtte kifejezetten feleségének írta a Liliom című színdarabot, amelyben a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó szelíd, csendes feleségét. Az előadás 1909-ben kudarcba fulladt a pesti Vígszínházban, mire az író idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték, de ugyanez a darab Berlinben nagy sikert aratott. Beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe, akinek férjével párbajozott, és emiatt börtönbe került. Vészi Margit ezt követően vált el tőle. A csalódások hatására mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg. Amikor a szintén depressziós Bródy Sándor a New York kávéházban próbálta őt kioktatni az öngyilkosság módozataiból, Molnár Ferenc így válaszolt: „Sándor bácsi, kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.”
Molnár Ferenc 1952. április 1-jén, hetvennégy éves korában halt meg New Yorkban, gyomorrákműtétje közben.

(forrás: Wikipedia)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Ékes Fehérvár – a Szőlő utcai kereszt


Magas a pázsitfűfélék pollenjének koncentrációja


Az ember, akiről tollat neveztek el