1950-ben érettségizett a II. kerületi Állami Gizella Leánygimnáziumban, és felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–könyvtár szakára, de csak egy szemesztert végzett el, mert 1951-ben csere útján átkerült a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára. 1954-ben, a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni színházat, és Budapestre ment.



Diplomarendezését végül két évvel később, 1956. április 25-én abszolválta Prosper Mérimée A művésznő hintaja című darabjának megrendezésével a József Attila Színházban, ám a diplomáját csak negyven évvel később, 1996. december 17-én New Yorkban, a magyar konzulátuson, Huszti Péter rektor aláírásával vehette át. Így vall erről könyvében: „Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem valahogy… Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan »kegyet« gyakorolva.”
Utolsó rendezői munkája Csehov Sirályának segédrendezése volt Hegedűs Tibor mellett, szintén 1956-ban. 1958 és 1962 között a kecskeméti Katona József Színházban, a Vígszínházban, a szolnoki Szigligeti Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban is játszott. 1963–64-ben a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1954 és 1966 között olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Gábor diák, a Szegény gazdagok és Az aranyember.



Eredendően nem színésznőnek készült - későbbi férje, Makk Károly kérte fel, hogy legyen a Liliomfi női főszereplője. Hihetetlen ismertségre tett szert, igazi sztár lett - a legsötétebb Rákosi-rendszer kellős közepén.
Minden újság róla írt, az utcán állandóan megismerték és nehezen szabadult a rajongók gyűrűjéből. A Liliomfi után elhalmozták az újabb filmszerepekkel és a színházakban is sűrűn fellépett. Ekkor úgy tűnt, a karrierje felfelé ível, hosszú ideig ő lesz az első számú magyar színésznő, olyan jelenség, mint Karády Katalin volt a harmincas-negyvenes években.
Harmincöt éves korára már túl volt két házasságon. Először a színész Sarlós Gáborhoz ment hozzá, majd a Liliomfi forgatásán a rendező Makk Károlyba szeretett bele. Össze is házasodtak, ám három év alatt kiderült, nem egymáshoz valók. Krencsey utóbb azt mesélte, mikor Makk Károly felesége volt, megpróbálta beszervezni az állambiztonság. „Arra kértek, hogy írjak jelentéseket a férjemről, de nem voltam hajlandó rá. A nyugalmamért azonban nagy árat kellett fizetnem.” Mindig is állította, hogy a rendszer szép lassan megfojtotta. Partvonalra került, mert folyamatosan nemet mondott, nem lett besúgó és arra sem volt hajlandó, hogy hajbókoljon az elvtársaknak.



Második válása után ismerte meg a nőgyógyász Nemes Gyulát, aki mellett élete végéig kitartott. Együtt hagyták el az országot 1966-ban. Londonba mentek, ám nem akarták befogadni őket, így onnan Izlandra utaztak, majd nem sokkal később az Egyesült Államokba. Krencsey Marianne a disszidálás után sokáig semmit sem tudott arról, hogy távollétében a férjével együtt börtönbüntetésre ítélték, valamint teljes vagyonelkobzásra. Az ítéletet 1968-ban hozták, majd öt évvel később elévültnek nyilvánították. Az édesanyjával a hetvenes években találkozni tudott egyszer Bécsben, de hazajönni csak 1986-ban mert, akkor is csak azért, mert az anyja súlyos beteg lett.
1971. december 27-én megkapta az amerikai állampolgárságot – ám Amerika nem hozott számára kiugrást. Előbb egy bankban dolgozott adminisztrátorként, majd a férje orvosi rendelőjének titkárnője lett - ekkor már úgy érezte, a család sokkal fontosabb, mint a karrier. Már eszébe sem jutott, hogy a tengerentúlon is megpróbálkozzon a színészettel, pedig a kvalitásai alapján ott is szép sikereket érhetett volna el.



Utolsó éveiben Alzheimer-kórban szenvedett, és miután már teljesen elhatalmasodott rajta a betegség, a férje gondozta a haláláig. Krencsey Marianne 2016-ban, nyolcvannégy éves korában halt meg New Yorkban. Végakaratának megfelelően hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra.

(forrás: Wikipedia, ujsagmuzeum.hu)