Az utolsó Árpád-házi király
A fiatalon meghalt IV. (Kun) László királynak nem volt fiú utóda. Már csak egyetlen férfi örököse volt az Árpád-dinasztiának: II. András király unokája, III. András, aki Itáliában élt és nevelkedett. Tudatosan készült királyi feladatára, házi oltárán az Árpád-házi szentek emlékeit és képeit.



Lodomér esztergomi érsek Székesfehérvárott koronázta királlyá András herceget, az utolsó Árpád-házi királyt, aki 1301. januárjában bekövetkezett haláláig uralkodott. Vele halt ki az Árpád-ház férfiága, amely a honfoglalás óta megszakítás nélkül uralkodott Magyarországon.

Szent királyok nemzetsége = Árpád-ház
Az Árpád-ház elnevezés újkori, a dinasztikus történetírás terméke, a ma Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak. Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk névadó ősének.



Árpád-kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos, szimbolikus jelentősége volt. Mindössze egy Árpád nevű herceget ismerünk, és Álmos nevű herceg is csak kettő volt, ráadásul Béla fia csaknem biztosan nem Álmos fejedelem után kapta nevét. Kézai Simon krónikájában a dinasztiát Turul nemzetségnek nevezte. Mivel ez az elnevezés máshol nem lelhető fel, a krónikaíró valószínűleg az uralkodó és a nemesség viszonyának megváltozását, új értelmezését kívánta ezzel alátámasztani. Az uralkodóház középkori megnevezése jellemzően a szent királyok nemzetsége volt.

Konfliktusok kísérték az Árpád-ház 300 esztendejét
Az Árpád-ház történetén végighúzódnak a trónöröklés rendjének tisztázatlanságából fakadó konfliktusok. A hagyományos, nomád öröklési rend a szeniorátus volt, majd keleti keresztény hatásra a levirátus, vagyis a sógorházasság került előtérbe. A gyakorlatban a honfoglalás idején, illetve után a fejedelmi méltóság a család különböző ágai között öröklődött. Az ősi hagyományt valószínűleg Taksony fejedelem törte meg: halála után ugyanis nem Tarkacsu legidősebb fiúutóda lett a nagyfejedelem, hanem Taksony fia, Géza. Emiatt valószínűleg polgárháború tört ki - erre utalhat az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”. Géza egyértelműen meg kívánta változtatni az öröklés rendjét az európai országokban általános primogenitúra - az elsőszülött fiú örököl - elvének átvételével. Ehhez soha nem kapta meg a nemesség egyértelmű támogatását, amiért a gyakorlatban mindhárom elv érvényesült. Az ebből fakadó ellentétek, nem ritkán testvérháborúk végigkísérték az Árpád-ház uralkodásának háromszáz évét.

Ez a háromszáz éves családtörténet ért véget 1301. január 14-én, III. András király halálával.