Székesfehérváron is egyre több helyen alakítanak ki méhlegelőket, ami a fenntarthatóság mellett a beporzó rovaroknak is rendkívül kedvező. A külterületi természetközeli gyepek ökológiai szempontú kezelése mellett nagyon fontos a városi méhlegelők létesítése és ezek folyamatos vizsgálata is.
A városban a négyszáz hektárnyi kezelendő zöldfelületből közel száz hektárt egy évben két alkalommal, ökológiai szempontok alapján kezel a Városgondnokság. Ezek a területek javarészt kaszálórétek, melyek szénája takarmányként kerül hasznosításra. A város belterületén az idei évben két és fél hektárra bővítette a Városgondnokság a méhlegelők nagyságát. A néha gazosnak mondott életterek tele vannak élettel, mini életközösségek alakulnak ki bennük.
Az utóbbi húsz évben a beporzó rovarok negyven százaléka kipusztult Európában. Élelmiszereink nagy része pedig összefüggésben van a beporzók munkájával, ugyanis az Európában termesztett kétszázhatvannégy haszonnövény több mint nyolcvan százalékát ezek a rovarok porozzák be, emellett több mint négyezer zöldségfélét köszönhetünk a méheknek. Ezért van nagy szükség rá, hogy a környezetünkben a lehető legtöbb módon védjük a beporzó rovarokat. Az érintett területek gazosnak tűnnek és alapvetően a Városgondnokságnak is újfajta ez természetközeli gyepgazdálkodás, amelyet Fehérváron idén három hektárnyi területen végez a cég.
A Városgondnokság által fenntartott ötmillió négyzetméternyi zöldterülethez képest néhány százalékot tesznek ki a méhlegelők. Az ilyen területeken a technológiai váltásnak egyáltalán nem gazdasági oka van, hiszen évente kétszer ezeket is nyírják – ami lényegesen nagyobb munka, mint a rendszeres nyírás. A váltással a természetközeliséget szeretnék a városba visszahozni.
Tavaly Sóstón már elkezdték a vadvirágos rét technológiát és most a Tóvárosi sétány mellett is több száz négyzetméteren lesz egy hasonló zöldterület. A város egyik legszebb sétányának murvázása is megújul a napokban, így nem lesznek vizes időben sáros szakaszok.
(forrás: szekesfehervar.hu)
