Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. 2000. június 13-a óta február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja.
Először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól az Országgyűlésben és a középiskolákban, majd minden évben sor kerül emlékünnepségekre, figyelmeztetőként és emlékeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. A budapesti ünnepségek része a volt ÁVH székház, a mai Terror Háza Múzeum előtti megemlékezés.
Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, ötvenegy évesen halt meg.
A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban százmillióra becsülik – Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az egymillió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során.
Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
A Kormány döntése alapján – már huszonegyedik éve – február 25-én országszerte megemlékeznek a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt emberre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.
(forrás: Wikipedia, kormany.hu)
