Alighanem mindent – legalábbis nagyon sok mindent – tudott a vízilabdáról. És ezt nemcsak az e tárgykörben megjelent, igen szórakoztató könyvei bizonyítják – hanem azért az is, hogy háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó volt, sőt: edzőként is szerzett olimpiai aranyat. Nyolcvanhat éve született Kárpáti György.
„- Butykó – mondtam, és éreztem, hogy reszket a hangom. – Nézd, mit tud az a fekete gyerek. Úgy megy felfelé, mint egy páternoszber.
Lemhényi felnézett a levelezőlapokból.
– Príma – mondta. – Majd laposan lövünk neki. Azzal a markomba nyomott egy fél kiló képeslapot.
– Add fel.
Szittya kedvesen és jóakaratú módon mindjárt útba is igazított:
– Az előcsarnokban láttam egy levélszekrényt. Rögtön az ajtó mellett. Bedobod a levlapokat és oldalt meghúzod a fogantyút. Gyorsposta. El sem tévesztheted, rá van írva az oldalára, hogy Suchard.
Akkor dobtam levelezőlapokat utoljára csokoládé automatába.”
Kárpáti György Budapesten született, 1935. június 23-án. 1945-ben kezdett el úszni a Ferencvárosi Torna Club csapatában, majd az úszás mellett elkezdett vízilabdázni. Bár úszásban többször is volt országos bajnok, leragadt a vízilabdánál, ahol az azóta Budapesti Kinizsinek hívott FTC egyik meghatározó játékosa lett. 1952-ben, tizenhét évesen hívták be először a válogatottba, ugyanebben az évben olimpiai aranyat szerzett – a csapat legfiatalabb tagja volt. 1954-ben szerezte meg első Európa-bajnoki aranyát, majd a legendás melbourne-i vízilabdatornán sikerült újra olimpiai aranyat szereznie. 1958-ban újra Európa-bajnok. Az 1960-as római olimpián a csapat bronzérmet szerzett, 1962-ben viszont megszerezte harmadik kontinensbajnoki győzelmét. Az 1964-es tokiói tornán megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét – ez rajta kívül 2008-ig egyedül Gyarmati Dezsőnek sikerült még. 1969-ben vonult vissza az aktív vízilabdázástól. Százhatvankétszer szerepelt a magyar válogatott színeiben, és ötszörös magyar bajnok volt a Fradival vízilabdában. Játékstílusára jellemző volt a gyorsaság, a robbanékonyság és a kiváló helyzetfelismerés.
1970-ben Gyarmati Dezső segítője lett a férfi vízilabda-válogatottnál, akivel az 1976-os montréali olimpián edzőként is aranyat szerzett. 1980-ig viselte a posztot. Az 1980-as években néhány évig Ausztráliában trénerkedett.
Az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője volt. 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság valamint a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségi tagjának választották – előbbinek 1992-ig volt tagja, utóbbi 1996-ban újraválasztotta. 1990-ben a Ferencváros elnökségébe is bekerült.
Még javában aktív játékosként járt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1964-ben szerzett jogi doktorátust. 2003-tól a Fidesz kulturális tagozatának sportszekciójában vállalt tisztséget. Pályafutását több könyvben dolgozta fel – általában Peterdi Pállal közösen -, rendkívül szórakoztató stílusban bemutatva a korszak sportéletét, sportolóit, történéseit.
„Szeptemberben a jugoszlávokkal akadt megint egy kis elszámolnivalónk. Úszók is jöttek velünk, Zágrábból buszon vittek bennünket Dubrovnikba.
Olyan volt ez az utazás, mint egy álom.
Mint egy lidérces álom.
Csodálatos tájakon vezetett az út, de arcunk egy pillanatra sem tükrözte a varázsos vidék képét.
Falfehéren kapaszkodtunk mindenbe, amibe csak kapaszkodni lehetett és időnként velőtrázó sikolyok reszkettették meg a levegőt.
Azt hiszem, Takács Kati sikoltozott.
De az is lehet, hogy én voltam.
Sofőrünk lendületes profilú, középkorú jugoszláv legény volt, merész orr, mélyen ülő, szürke szem, engem az egész ember valahogy egy kőszáli sasra emlékeztetett. Úgy vezetett, mint egy kőszáli sas.”
2008 októberében olyan dokumentumok láttak napvilágot, melyek szerint Kárpáti 1962 és 1987 között ügynökként jelentéseket írt csapattársairól. A kiszivárgott dokumentumok szerint Kárpáti „Halasi” fedőnéven dolgozott a Belügyminisztérium hírhedt III/III osztályának. Akkoriban ez a csoport politikai rendőrségként működött, feladata volt a belső elhárítás, kötelékében sok beszervezett civil működött. A feltételezések szerint Kárpáti, 1964 és 1966 között – amely időszakra esett a tokiói olimpia is – átkerült a kémelhárítással foglalkozó III/II-es alosztályhoz. A besúgóhálózat felügyeletével foglalkozó Stoll Dániel rendőrőrnagy egy jelentésében külön kitért arra, hogy a „Halasi” fedőnéven működő kapcsolat milyen eredményesen és odaadóan segítette az operatív munkát. Az olimpikonokat Tokióban összesen negyvenkét hálózati személy figyelte, a vízilabdacsapatban legalább két hálózati személy volt. A sportoló a média megkeresésére úgy nyilatkozott, nem tud arról, hogy együttműködött volna a Kádár-rendszer titkosszolgálatával. Kárpáti György két egykori csapattársa kételkedett az ügynökvádban.
Kárpáti az ügynökmúltjára vonatkozó állításokat mindvégig tagadta. A kort kutató ismert történésszel, Ungváry Krisztiánnal folytatott jogvita jogilag és történész-szakmailag helytálló eredménye az, hogy nem jelenthető ki, hogy Kárpáti György ügynök volt – ugyanakkor az igen, hogy az állambiztonsági szervek annak tartották.
Kárpáti György 2020. június 17-én hunyt el, röviddel nyolcvanötödik születésnapja előtt. Az FTC száz éves jubileumának alkalmából a klub népligeti sportcentrumában felállították a mellszobrát.
„1985-ben leszek ötvenéves. Könyörögve kérek mindenkit… csak semmi túlzás. Eszükbe ne jusson 1985-öt Kárpáti-emlékévnek nyilvánítani. Ha esetleg lesz egy üres hely a Hősök terén, a királyszobrok galériájában … az nekem éppen elég. Ha volt az életben szemernyi hibám – az kétségkívül a kóros szerénység volt…”
(forrás: Wikipedia)
