A lexikonok szerint klasszika-filológus volt, orientalista, az egyiptológia tudományának megalapítója. A szélesebb közönség pedig azt tudja róla, hogy ő fejtette meg az ókori egyiptomi hieroglif írást. 1832. március 4-én hunyt el Jean-François Champollion.
Champollion 1790. december 23-án született, a család hetedik gyermekeként – testvérei közül kettő már az ő születése előtt meghalt. Grenoble-ban élt néhány évig, és már gyermekként megmutatkozott kivételes nyelvi tehetsége. Tizenhat éves korára már tucatnyi nyelvet ismert, és a Grenoble-i Akadémián a kopt nyelvről tartott előadást. Tizenhét éves korában beválasztották a Tudományos Akadémia rendes tagjának. Húsz évesen már beszélt latin, görög, héber, arab, szír, káldeus, amhara, szanszkrit, avesztai, pehlevi, perzsa és kínai nyelven – természetesen anyanyelvén, a francián kívül. 1809-ben történelem szakos tanársegéd lett Grenoble-ban.
A keleti nyelvek iránti érdeklődésének, különösen kopt nyelvismeretének köszönhetően megbízták az akkor felfedezett rosette-i kő megfejtésével – 1822–1824 között csak ezzel a feladattal foglalkozott. 1824-es munkája, a Précis du système hiéroglyphique egy új tudománynak, az egyiptológiának vetette meg az alapjait. Egyiptom iránti érdeklődése Napoléon Bonaparte tábornok 1798–1801 közötti egyiptomi hadjárataival kezdődött. Később a Collège de France egyiptológia-professzorává nevezték ki.
Az egyiptomi hieroglifák megfejtése
Az elsők egyike, akik megkísérelték megfejteni az egyiptomi hieroglifákat, Thomas Young angol orvos-fizikus volt. Munkáját Åkerblad svéd diplomata démotikus ábécéjére alapozta, ami huszonkilenc betűt tartalmazott. Åkerblad úgy vélte, hogy az írás vagy teljesen fonetikus vagy alfabetikus. Young ugyanezt gondolta, és 1814-re teljesen lefordította a rosette-i kő démotikus szövegét: nyolcvanhat démotikus szót azonosított be. Young ezután a hieroglifák felé fordult és elért valamennyi haladást, azonban nem ismerte fel, hogy a démotikus szöveg és a hieroglifák, bár ugyanazt fejezik ki, mégsem egymás szó szerinti megfelelői. Munkájáról 1823-ban kiadta a Account of the Recent Discoveries in Hieroglyphic Literature and Egyptian Antiquities című művét. Az Encyclopaedia Britannicában már 1818-ban megjelent pár következtetése, a később híressé vált Egypt című cikkében.
Amikor Champollion kiadta a hieroglifák fordításának saját változatát, Young dicsérte a munkáját, de ugyanakkor azt állította, hogy azok az ő kutatásain alapulnak, és részt kért az elismerésből. Champollion tagadta Young állítását, és nem ismerte el hozzájárulását a fordításhoz. Ezt követően szemben álltak egymással, és nem kis részben az adott kor politikai feszültségei miatt az angolok Youngot, a franciák Champolliont támogatták. Champollion, aki a hieroglifák nyelvtanának feltárása után rámutatott a Young által elkövetett hibákra, kitartott a mellett, hogy a hieroglifákat egyedül fejtette meg. 1826 után azonban, amikor a párizsi Louvre kurátora volt, betekintést engedett Youngnak a démotikus kéziratokba.
A francia–toszkán expedíció
1827-ben Ippolito Rosellini, akit az olasz egyiptológia megalapítójának tekintenek, Párizsba ment egy évre, hogy elmélyítse ismereteit a Champollion által javasolt kódmegfejtési módszerben. A két nyelvész elhatározta, expedíciót szerveznek Egyiptomba, hogy megerősítsék a felfedezések érvényességét. A Champollion vezette kutatóút, amelyben barátja és első tanítványa, Rossellini volt a segítségére, később a francia–toszkán expedíció néven vált ismertté, azt ugyanis II. Lipót, Toszkána nagyhercege és X. Károly, Franciaország királya egyaránt támogatta.
1828. július 21-én a tizennégy fős csapat Toulonban felszállt az Eglé nevű hajóra, és elindult Egyiptom felé. Egyiptomban a Níluson felfelé hajózva hatalmas mennyiségű emlékművet és feliratot vizsgáltak meg. Az expedícióról és annak eredményeiről az 1845-ben kiadott Monuments de l’Egypte et de la Nubie című könyv tudósított. Az expedíciónak sajnos szakszerűtlenségből következő károkozást is fel lehet róni – talán azért, mert Champollion nem volt régész. Ezek közül megemlíthető az az eset, amikor tönkretették a Királyok völgyében I. Széthi sírját, ahonnan a tanulmányozás közben eltávolítottak két nagyméretű képet, melyek egymás tükörképei voltak. A képek jelenleg a Louvre-ban és a firenzei múzeum gyűjteményében találhatók.
Kimerülten a fizikai munkától, Champollion szívszélhűdésben halt meg 1832-ben, negyvenegy éves korában. A Père-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra.
(forrás: Wikipedia)
