A gazdag képvilágú költészet hagyományait őrizte, sokoldalú szerzőként. Költő volt, esszéíró, prózaíró, újságíró és politikus, aki sokat tett a magyarság felemelésének és szellemi összetartozás-tudatának ösztönzéséért. 1930. február 3-án született Csoóri Sándor.
„Bartók elhagyja Magyarországot. Utólag megkérdőjelezi az ember, igaza volt-e. De hiszen Thomas Mann és más európai értelmiségiek is mind elhagyták Európát! Ennek tükrében azt mondhatjuk, hogy igaza volt, amikor nemcsak az országot, hanem a földrészt is elhagyta. Igen ám, de Kodály idehaza maradt, nem hagyta el az országát. Igaza volt? Igaza. A két magatartás nincs ellentmondásban egymással, mert nekünk ilyen sors adatott. Mind a kettőre szükség van. Arra is, aki morális megfontolásból úgy cselekszik, mint Bartók, de arra is, aki mint Kodály, őrzi az otthont, a hazát.”
(Csoóri Sándor)
Zámolyon látta meg a napvilágot, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait betegsége miatt félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője volt. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa lett, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgjaként dolgozott.
A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel, mint hitelesítő jegy, és a közösségi elkötelezettség. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
„Költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.”
(Görömbei András)
Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai.
Szociográfiát, szociográfiai jellegű kisregényt, gyermekverseket is írt, emellett Kósa Ferenc és Sára Sándor filmjeinek forgatókönyvírója volt. Összegyűjtött versei 2000-ben láttak napvilágot, 2004-ben megjelent válogatott verseinek gyűjteménye, 2007-ben Tizenhét kő a parton címmel jelent meg esszékötete. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adott ki újabb verseskötetet.
„A hazát, az otthont őrizni, a szűkebb és tágabb közösségért cselekvő értelmiségiként tenni, s ebből az alaphelyzetből gondolkodni nemzetről, irodalomról, sorsról és hazáról, politikáról, anyanyelvről és erkölcsről higgadt pontossággal, világosan fogalmazva roppant erőfeszítést és lelkierőt kíván. Csoóri Sándor újabb esszéi (is) arról tanúskodnak, hogy szerzőjük a kordivattal szembe menetelve, a hagyomány fundamentumáról tekintve a jelent reflektál napjaink mindannyiunkat mélyen, sorsunkat, jövőnket érintő kérdéseire. Reflexiói, felvetései szubjektívek és átgondoltak. Állításaival, felvetéseivel lehet egyet nem érteni, de megkerülni, figyelmen kívül hagyni nem érdemes. „Ha mindig más beszél helyettünk, hogyan találhatnánk meg a magunk igazságát saját életünkben?” – teszi fel a kérdést. (…) Nem provokál, csak gondolkodik, s ezt olyan szuggesztív, kifinomult nyelven műveli, mint amiképpen csak a költők tudnak fogalmazni. „Ha nem cselekszünk, elfelejtünk élni.” – fogalmaz találóan, s írásai éppen ezért roppant erőfeszítések a feledés ellenében.
(Erős Kinga: Írások a Holt-tenger partjáról – Bárka, 2008/4)
A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig – amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt – nyilvánosan elhatárolódott tőle.
1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján „Új magyar önépítés” címmel tartott előadást. 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője volt. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnökeként dolgozott – ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
„Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára.”
(Szakolczay Lajos)
Csoóri Sándor utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben.
(forrás: Wikipedia)
