Mindannyiunk szíve megdobban, ha sportsikereket látunk. Amikor Alves gólkirályként emelte magasba ólomkristályból készült, metszett kupáját, Szepesi György, az Aranycsapat „tizenkettedik tagja” szorította magához hatalmas üvegmikrofonját az MLSZ születésnapi köszöntésekor vagy a Bozsik-programban résztvevő fiatalok ezrei örülnek kis plakettjüknek, talán nem is láttuk magát a trófeát. Az ólomkristály műalkotások egy kis manufaktúrában készülnek, a mesterek értékmentő tevékenysége messze túlmutat üzleten, sporton, Ercsin és Ajkán.
Az ajkai üveggyártás hagyományai a középkori bakonyi üveghutákig nyúlnak vissza. Az üveggyár alapítója a pápai születésű Neumann Bernát volt, aki 1878-ben, akkor már székesfehérvári lakosként hozta létre az ajkai üzemet – az elkészült Budapest–Szombathely vasútvonalra és az Ajkacsinger-völgyben felfedezett szénre építve. A cég, amely később – mai szóhasználattal – szakmai befektetők kezébe került, előbb tömegárut gyártott, később azonban fokozatosan átállt luxuscikkek, csiszolt kelyhek gyártására, az 1904-es St. Louis-i világkiállításon pedig már aranyérmet nyert termékeivel. Az egész monarchia területéről érkeztek ide szakemberek, az ajkai üveg eljutott Észak-Amerikába, Kelet-Indiába is.
Miközben az Ajka Kristály az egyik legértékesebb magyar márkanév lett, a nagy múltú üveggyár a végnapjait éli, 2020 májusában elkezdték bontani az épületeket. A régi tudást, a „manufaktúrát”, a szaktudást és hagyományokat több kisebb műhely, manufaktúra próbálja megőrizni, tovább vinni. Közülük egyiknek a termékeit szinte mindenki látta már, aki szereti a sportot.
Az ajkai Contact Gs Kft. családi vállalkozásként működik Horváth Sándor alapító, üvegcsiszoló irányításával. A cég alapítása ugyan 1996-ra datálható, de az alapító szakmai tapasztalata három évtizedes múltra tekint vissza. A Satya Design néven saját márkát felépítő szakember előbb üvegcsiszoló volt az ajkai, majd a türjei üveggyárban. Termékeik az elmúlt években számos országba eljutottak, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában és Japánban is találhatunk belőlük.
A kis cég fő profilja a hagyományos kézműves technikával való ólomkristály-csiszolás, gravírozás és egyéb díszítő megmunkálás, de egy jó évtizede egyedi üvegplakettek, sportdíjak készítése színesíti a palettát. Ebben nagy szerepe van az Ercsiben élő Papp Györgynek, az ő ötlete volt, hogy itt is próbálkozzanak.
Együttműködésüket siker koronázta, hiszen e piaci rést mára nemcsak betölteniük sikerült, de cégük itt, az optikai üvegből, ólomkristályból készült plakettek, egyedi sportdíjak piacán mára vezető, meghatározó szereplő lett. Partnereik között olyan jól ismert nevek vannak, mint az Országos Rendőr-főkapitányság, az OTP, a bel- és az agrárminisztérium, az MLSZ, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, a Nemzeti Lóverseny Kft., a Bericap, a Magyar Öttusa Szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Kendó Szövetség, a Szerencsejáték Zrt., a magyar birkózó és a karate szövetségek, víziközmű társaságok – és sorolhatnánk a teljesség igénye nélkül.Jelenleg Ajkán, a kézművesipar fellegvárában van műhelyük. Itt széles választékban kínálják kizárólag kézi csiszolással és gravírozással, kis szériában, egyedi tervezésű mintákkal, illetve gravírozott képekkel, alapanyagként hutakész, káli kristály, 24%-os ólomoxid tartalmú nyersanyag (ólomkristály) felhasználásával készített termékeiket. Sikerük azonban nem kizárólag szakmai.
A kis manufaktúra az egykori ajkai üveggyártás bázisán, annak végső megszűnése idején, annak hagyományait őrzi, viszi tovább. Az itt dolgozók erre roppant büszkék és bár néha visszasírják az „üveggyárat”, a manufakturális körülményeket jobban szeretik.
– A gyárban rendkívül erős volt a szakosodás, ott az emberek mindig ugyanazt a munkafolyamatot végezték, a fénykorban csak csiszolóból 4-500 dolgozott, itt a szakma minden részét gyakorolhatják – fogalmazott Horváth Sándor, Satya, akinek elválaszthatatlan baseball-sapkája szinte pont olyan márkajellemző, mint a név és a számtalan levédett minta és motívum.
Ez gyakorlatilag négy fő munkafolyamatot jelent – mutat is körbe rögtön. A külföldről, főleg Csehországból vásárolt alapanyag csiszolás, savazás, kitöltés, majd homokfúvás után nyeri el végső formáját. Itt mindent ők csinálnak, mintákat szerkesztenek számítógéppel, matricát nyomtatnak és vágnak, s már az új kemence helye is kész, ahol üvegöntéssel fognak kísérletezni hamarosan.
Vennének ők itthonról is szívesen alapanyagot, de amíg a gyár működött, addig nagyon drágán szállított volna, most meg már gyakorlatilag nem is nagyon van magyar nyersüveg-gyártás – tudtam meg. Nem csak hazai alapanyag, de szakember sincs nagyon, néha idősebb kollégáik állnak be segíteni, akik a pénzkereset mellett egy kis nosztalgia, de az új eljárások, minták, módszerek megismerésének lehetősége miatt is bejárnak a műhelybe. Le se tagadhatnák: egymás kezébe adják az újságírót, újabb és újabb fogást mutatnak. Hiába, na: akit egyszer az üveg megfogott…
Gyakorlati képzőhelyként próbáltak a szakemberképzésbe is bekerülni, de nem jártak sikerrel, maradt hát nekik az édes teher: megőrizni, fejleszteni e szaktudást helyben. Bár a tulajdonos reménykedik, hogy valamelyik gyermeke majd követi, nem erőlteti őket. Nem nőttek nagyra, de nem is tervezik – elég nekik, ha meg tudnak élni, újabb és újabb mintákat, formákat, ötleteket sikerül megvalósítaniuk. Ezekre vigyázni kell, hiszen egy sikeres minta egyben „kelendő is” – derült ki. Annak ellenére kell vigyázni, hogy kevesen vállalkoznak olyan munkaigényes gyártásra, mint ami itt folyik, kevesen tudnak egyéni plaketteket gyártani, sokan csak gravírozzák a Kínából beszerzett olcsó üveget.
Nem lehet nem észrevenni, hogy itt minden az üvegről szól. Régi és új minták kerülnek szinte azonnal elő a számítógépen – ennek használatát, hogy olcsóbb legyen a munkafolyamat, de főleg azért, hogy ne kelljen a kísérletezést külső szerkesztőkhöz igazítani, professzionális szinten kellett megtanulnia „Satyának”. Mondhatnánk: nagy a szerelem. Minden mintának, régi, sérült vagy csak kísérleti stádiumban rekedt, esetleg itt maradt terméknek külön története van. Egy kísérlet eredménye itt, egy másik ott, ha szóba kerül egy nevezetesebb élmény vagy díj, abból jó eséllyel egy darab is előkerül.
Történet pedig van bőven. Horváth Sándor és Papp György, szinte egymás szavába vágva fűzi egyik történetet a másikba. Nem is nehéz emlékezniük, hiszen a műhely kis irodájában előttük az utóbbi pár év. Egy díj, rajta Nyilasi Tibor labdarúgóikon, a másikon Hegedűs Csaba olimpia, világ- és Európa-bajnok birkózó, a birkózószövetség volt elnökének szignója, odébb egy 52 centis nagy üvegmikrofon, amit a legendás magyar rádiós sportkommentátor, „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, Szepesi György kilencvenedik születésnapjára készítettek.
Egy másik polcról Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes magyar vívó, orvos, sportvezető, a Nemzetközi Fair-Play Bizottság elnöke által inspirációnak küldött kis minta a Fair-Play díjhoz. Még el sem olvashatta az ember, hogy ki mindenki emelhette magasba az itt készült díjakat, emléktárgyakat és trófeákat, máris előkerül az egykori videotonos csatár és gólkirály, Andre Alves Év Játékosa díja és a 2010-es Futsal-Európa-bajnokság, az UEFA elnökének, Michel Platininek készített kézműves váza. Az újak között a magyar Juventus-rajongók serlege a legújabb.
Bár mindegyik tárgyhoz saját emlék tartozik, legtöbbször a Szepesi György kilencvenedik születésnapjára készített üvegmikrofon története kerül szóba. A neves sportkommentátornak kilencvenedik születésnapjára eredetileg egy nagy ólomkristály tál készült volna, de az – és a tartalék másik is – megrepedt. Talán rossz volt az alapanyag, de ezt nem volt idő vizsgálgatni, gyorsan ki kellett valamit találni: a kis manufaktúra hirtelen ötlettől vezérelve egy mikrofont alkotott, aminek hatalmas sikere volt – már csak azért is, mert egy percet se késtek vele az ünnepségről.
– Éppen ez a kis manufaktúra erőssége – hangsúlyozta Papp György. Gyorsan, egyedit, készműves munkával képesek szinte bármit elkészíteni. Akár pótolni is, amint az a negyvenes években eltűnt, majd sokára előkerült gólkirály-díjjal, a Deák-díjjal történt. Ezt az itteni kis műhelyben sikerült üvegből is előállítani. – Itt különösen nagy kihívás volt a relikvia tetején lévő kis labdarúgó figura előállítása – emlékezett Horváth Sándor, aki fél szóval azt is elmondta, neki bizony többet számít az általuk gyártott termékeknél az, hogy mi a vélemény, mint a számla.
Ezt tanúsítja a vendégkönyv is, amit a kis manufaktúránál nyitottak. Sok megszállott sportrajongó megirigyelhetné. Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Göröcs János, Ferjáncz Attila, Gyurta Dániel, Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász többek között, az egész sárkányhajóválogatott, az MKB Veszprém kézilabdacsapata és az Év Sportolója-díj kitüntetettje is. Nem nehéz megjósolni, ez a könyv egykor aranyat ér majd.
A műhelyben kisebb meglepetés éri az embert. Ahhoz képest, hogy üveget csiszolnak, nincs nagy zaj, se por. Három vidám hölgy és egy idősebb úr csiszolnak éppen, ki vázát, ki keresztet, ki tálat. A többiek is mind ott tüsténkednek: Horváthné Fehér Rózsa, Lakatos Mónika – aki alapítástól tagja a cégnek –, nekik oroszlánrészük van a dolgok vitelében és a minőség megtartásában. Munkájuk nagyban hozzájárult az elért sikerekhez. Szabó Zoltán, Meidl Zsuzsanna, Horváth Gyöngyi, Karai Ilona és Lukács Andrea is örömmel mutatta be, hogy mivel dolgozik. A szakemberek a kétrétegű, vörös és fehér vázán be is mutatják a mintázást. Impozáns, ahogy a különféle színekkel jelölt motívum-elemekből a szemünk előtt válik valódi minta. (Még a szomszédos gépen kiragasztott Joseph Jason Namakaeha Momoa szeme is nagyobb lett egy pillanatra.) A szomszéd szobában készülnek a homokfúváshoz a minták, amit a hölgyek, jelen esetben Satya felesége apró szikével alakít véglegesre.
Itt tényleg mindent maguk csinálnak. A következő helyiségben a homokfúvó gép vár sorára, itt kerülnek a „matt” minták az üvegre ott, ahol a matrica nem takarja. Odébb, egy másik helyiségben, egy kis gép, amivel porcelán bögrékre lehet mintákat sütni – és üveg, üveg mindenütt. Régi focikupák, barátoknak készített feliratos, ábrás üvegek. Mintha semmit nem lenne szívük kidobni.
A sport-termékek nagy része logó nélkül kerül új gazdáihoz, aminek jó oka van. Horváth Sándor határozott véleménye – emellett jó adag szerénység is ez –, hogy az a fontos, akit kitüntetnek, díjaznak, nem ők. Ez a végtelen szerénység az – mondta el Papp György –, ami az üvegcsiszolót jellemzi. Sok híresség, akihez ezek az ólomkristály műalkotások kerülnek, nem is tudja, ismeri őt, ő azonban, ha teheti, elmegy azokra az átadó ünnepségekre, ahol alkotásaik végül gazdára találnak. Rangrejtve, sétálgatva szemlélődik, s hallgatja, hogy nézegetik, dicsérik azokat. Ez mindennél többet jelent neki – látszik egy félmosoly Satya szája szélén.
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)
