Sokoldalú amerikai sci-fi-író volt, akinek érdeklődése és tudása számtalan területet érintett – és ez regényein is megmutatkozik. Fő művét megjelenése óta több tucat nyelvre fordították le, és közel húszmillió példányt adtak el belőle. 1986. február 11-én hunyt a Dűne szerzője, el Frank Herbert.
Herbert Washington államban nőtt fel, alkoholproblémákkal küzdő, munkásosztálybeli családban. Gyerekkorában ideje nagy részét magára hagyva, könyvek olvasásával töltötte és már nyolcéves korában elhatározta, hogy ő is könyveket fog írni. Sokat költöztek egyik helyről a másikra, szülei egyik vállalkozásból a másikba fogtak. Ezt a gyökértelen életmódot felnőtt korábban Herbert is átvette, és évekig utazott családjával városról városra, jobb lehetőségeket keresve. Kíváncsi természete volt, és a válaszokat keresve olvasta a könyveket, amelyekhez hozzájutott. Tizenkét éves korára elolvasta Shakespeare műveit. Imádta Rover Boys kalandjait, H. G. Wells, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs sci-fi regényeit. Korán kitűnt életkorát meghazudtoló komolyságával és lexikális tudásával. Gyermekkorában katolikus neveltetést kapott, de felnőtt korában inkább a zen buddhizmust fogadta el.
1938-ban fejezte be középiskolai tanulmányait a Salem High Schoolban,1939-ben – hazudva koráról – újságírói munkát kapott a Glendale Starnál. A második világháborúban fotósként dolgozott, majd utána az Oregon Journal folyóiratnál helyezkedett el. 1941-ben összeházasodott a tizenéves Flora Parkinsonnal, született egy lányuk, Penny. 1945-ben elváltak. 1946-ban a Washingtoni Egyetemre járt, ahol megismerkedett Beverly Ann Stuart Forbesszal, aki szintén kreatív írást tanult. Az osztályból csak ők ketten publikáltak már hallgatóként újságnál. Frank Herbert két ponyvatörténetet adott el két magazinnak, míg Beverly Ann Stuart egy romantikus történettel jelent meg a Modern Romance magazin hasábjain. 1946. június 20-án összeházasodtak Seattle-ben. Két gyermekük született, Brian 1947-ben, Bruce 1951-ben. Herbert szigorú és fegyelmet követelő szülő volt, nehezen boldogult az apaszereppel, sok esetben volt türelmetlen és goromba. Nem volt érzéke a pénzügyekhez, egész életében problémái voltak az adóhatósággal az elhanyagolt befizetések és adózási papírmunkák miatt.
1947-ben abbahagyta az egyetemet, nem is diplomázott le. Bevallása szerint a tanulás érdekelte és nem a vizsgák, habár feltételezhetően közrejátszottak anyagi nehézségek is. Még abban az évben a Tacoma Timesnál kezdett dolgozni.
Első sci-fi történetét 1951-ben adta el a Startling Storiesnak, „Keresni valamit” címmel. Az 1950-es és 1960-as években néha választási beszédeket is írt republikánus kongresszusi jelölteknek. Habár ezen jelöltek mindegyike veszített a megmérettetésen, Herbert jó kapcsolatot épített ki velük, és tapasztalatot szerzett a szövevényes politikáról.
1955-ben írta meg a Tengeri sárkány című könyvét, amit a szakma jól fogadott, de nem lett túl sikeres az eladott példányszám tekintetében. A regény egy jövőbeli olajválságtól sújtott Földön egy tengeralattjáró kalandjairól szól. A könyvben vázolta föl ötletét, miszerint ostobaság a víznél könnyebb olajat fém tankerekkel szállítani, amikor praktikusabb lenne hosszú „gumi sárkánykígyókban” tárolni és azokat vontatni. 1958-ban a British Dunlop cég Herbert ötlete alapján elkészített egy ilyen eszközt és „Dracone” néven értékesíteni kezdte. Arthur C. Clarke és Fritz Leiber azt tanácsolta, hogy védje le ötletét, de a jog kínálta reagálási időn már túl voltak.
1958-ban egy értekezést írt az amerikai mezőgazdasági minisztérium egyik kutatásával kapcsolatban, – miszerint az oregoni Florence-ban a vándorló homokdűnék megállíthatók füvesítéssel – „Megállították a futóhomokot” címmel. A vándorló homokdűnéket megfigyelve vázolta fel azon teóriáját, hogy a homokdűnék mozgása a folyadékhoz hasonlatos, csak lassabban megy végbe.
1959-ben kezdte el az anyaggyűjtést A Dűne című regényhez. Köszönhetően odaadó feleségének, aki rajongva szerette, és a család keresetéről gondoskodva munkát vállalt, mint reklámszövegíró, Herbert teljes figyelmét a születendő műnek szentelhette ezekben az években. Hat évnyi kutatómunka és éjszakába nyúló írás után készült el élete fő műve, ami jóval hosszabb idő, mint az átlagos kereskedelmi regények esetén szokásos volt. A Dűne egy összetett, szociológiai, ökológiai, vallási és filozófiai kérdéseket feszegető sci-fi regény lett, gazdag kulturális tartalommal. A műbe számos korábbi ismeretét beleszőtte ősi mítoszokról, keleti vallásokról, történelemről és saját életéből is. A terjedelmes mű két részre tagolódott, és meghaladta az ötszáz oldalt, ami egy sci-fi regénynél ritkaság volt.
A hatévnyi erőfeszítés ellenére a kéziratot huszonhárom kiadó utasította vissza. A visszautasítás okaként különböző érveket hoztak fel. Egyik kiadó úgy vélte, hogy a több száz oldalt nehéz átlátni, amíg a másik fárasztónak vélte a párbeszédeket, végül volt olyan is, aki látta benne a siker lehetőségét, de nem mert kockáztatni és visszautasítását így kezdte: „Talán az évtized hibáját követjük el…”. Habár a könyvkiadók ódzkodtak, az írást az Analog magazin leközölte, folytatásos sorozatként. Ezt követően a Chilton könyvkiadó egyik szerkesztője felajánlotta, hogy kiadnák a művet egyben, így végül a Chilton Books megvette a Dűnét hétezerötszáz dollárért és a jövőbeli eladási részesedésért. A könyv megjelenése előtt Herbert még átírta a művet.
A Chilton könyvkiadónak – amely leginkább autószerelési kézikönyvek kiadásáról volt ismert – a szakkönyveiknek köszönhetően megszokott rutin volt a vaskos könyvek kiadása. A megjelenés után a szakmai siker elsöprő volt. A könyv elnyerte a Nebula-díjat a legjobb regény kategóriában és megosztva Roger Zelaznyvel a Hugo-díjat is. Az olvasóközönség érdeklődése már nem volt ilyen lehengerlő elsőre, de a Dűne idővel kultikus művé vált. David Lynch rendezésében film is készült belőle, ami egyébként hatalmasat bukott – a rajongók a mai napig szívből utálják.
Herbertnek 1968-ra már húszezer dollár bevétele volt a regényből, ez kevés volt ahhoz, hogy főállású regényíró legyen – ám a siker lehetőségeket biztosított számára. Habár a fő műve, a Dűne kidolgozása és megírása hat évig tartott, ez idő alatt más műveken is dolgozott. A Dűne sikere miatti érdeklődési hullámnak köszönhetően több regényét is publikálhatta. Közben novelláit is folyamatosan közölték a különböző sci-fi magazinokban.
Annak ellenére, hogy Herbert ismertségét a Dűne regény ciklusnak köszönheti, nem ragad le a témánál és műveinek zöme nem a Dűne világában játszódik. Sokoldalúsága megmutatkozik abban, hogy írásai feldolgozzák a sci-fi változatos világának több típusát, sőt néhány művében el is tér a műfajtól. Közös vonás írásai zömében leginkább a társadalmi és szociológiai hatás és interakciók sajátosságainak bemutatása.
Herbert 1972-ben felmondott az újságnál, hogy főállásban író legyen. Az 1970-es és 1980-as években szakmailag termékeny időszakot élt – számos egyéb regény mellett folytatta a Dűne-regényciklust is. A Dűne gyermekei volt az első sci-fi regény, amely a New York Times bestsellerlistájára került. Ezen időszakban hol Mauin lévő házában, hol pedig a Washington állambeli Olympic-félszigeten lévő farmján élt, ahol számos alternatív energiagazdálkodási módszerrel kísérletezett.
1974-ben a boldog éveket problémák árnyékolták be. Feleségét, Beverly Ann Stuartot rákbetegség miatt operálni kellett. Habár az operáció után még tíz évet töltöttek együtt, de felesége egészsége megrendült a sugárkezelések miatt. 1984. február 7-én, harmincnyolc év együttlét után Beverly Ann elhunyt szívbetegségben.
Felesége halála után 1985-ben Herbert feleségül vette a nála jóval fiatalabb Theresa Shacklefordot. Röviddel ezután hasnyálmirigy- és májrákot fedeztek fel nála. A feltáró műtét következtében fellépő tüdőembóliában hunyt el, 1986. február 11-én.
(forrás: Wikipedia)
