Ha kellett, elegáns volt, ha kellett, ijesztő. Vagy éppen vicces, komoly, szerethető – ahogy a szerep megkívánta. Kétszer is úgy tűnt, hogy a gyerekkori álom, a színészi hivatás mégsem jön össze: egyszer a világháború szólt közbe, egyszer meg egy három éves eltiltás. Végül mégis a legnagyobb magyar színészek egyike lett. Nyolc éve, 2013. május 27-én hunyt el Bárdy György.
Bárdy György 1921-ben született, Kispesten. Kiskorától a színjátszás izgatta, ám a porcelániparban dolgozó apja kezdetben azt erőltette, hogy ő is ezen a területen dolgozzon. El is ment gipszmodell készítőnek – de nem szerette. Az apja aztán elhagyta a családot, amit Bárdy György sohasem tudott megbocsátani.
Tizenhárom évesen már a református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán, a későbbi híres rendező véletlenül látta meg a még tizenhat éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Tizenhat évesen már biztosan tudta, csak a színészet érdekli. Éppen ezért sokszor csak azért elment a Nemzeti Színházhoz, hogy az előadások után meglesse a kor ünnepelt művészeit, Csortos Gyulát, Jávor Pált, Tímár Ferencet. Össze is ismerkedett velük: Csortos Gyula például egy elegáns lakkcipővel lepte meg, Tímár Józseffel pedig évek múlva jó barátok lettek.
Aztán jött a II. világháború, és Bárdy György pedig az ukrán frontra került repülősként. Többször is a halál torkában járt: egy alkalommal a repülőgépe is lezuhant, ám csodával határos módot életben maradt. Utóbb bevallotta, még idős korában sokszor leizzadva ébredt, mert azt álmodta, hogy zuhan a repülőgépével.
A háborút végül túlélte és színész lett belőle, amiben sokat segített Várkonyi Zoltán, aki beváltotta évekkel korábbi ígéretét. Kezdőként szinte semmije sem volt, megesett, hogy a színház öltözőjében aludt. Ez tűnt fel Jávor Pálnak is, aki megsajnálta a fiatal színészt és felajánlotta, hogy lakjon a Pasaréti úton található elegáns villájában, ahol kap egy saját szobát. Bárdy saját bevallása szerint kisebb megszakításokkal nyolc évet élt Jávor villájában s örökre szívébe zárta a színészlegendát.
A fiatal Bárdy hamar a hölgyek kedvence lett, ő pedig habzsolta az életet. Az elegáns, jó humorú, csodás orgánumú férfi láttán sok nő elgyengült. Így jött egy villámházasság is az életében, egy Margit névre hallgató jelmeztervezőt vett el feleségül. Aztán mindketten rájöttek, csak érzelmi fellángolásról volt szó s elváltak útjaik.
Bárdy György mindig kilógott a sorból: az ötvenes években is elegánsan járt, öltönyben, fényes cipőben – és a hangjáért megőrültek a hölgyek. A Magyar Színháznál dolgozott, majd 1945–46-ban a Művész Színház tagja volt. 1946–49 között a Vígszínházban lépett fel, 1949–51 között a Vidám Színpad színművésze volt, 1951–58 között pedig a Madách Színházban játszott. 1958–59-ben a Nemzeti Színház tagja volt.
Aztán a csodásan induló karrier megszakadt. 1959-ben, mikor már a Nemzeti Színház tagja volt, hivatalosan a szocialista erkölcs megsértése miatt három évre száműzték a színházi deszkákról. Hivatalosan nem lehetett tudni, hogy mi történt, az újságokban is csak annyi jelent meg, hogy a „12 dühös ember” előadásban Bárdy szerepét Sinkovits Imre veszi át. Bárdy György idős korában úgy emlékezett, egy fiatal lánnyal volt kapcsolata, amit nem nézett jó szemmel a lány pártvonalon befolyásos apja, aki bosszúból elintézte, hogy kirúgják a Nemzetiből. A külföldi magyar nyelvű lapok ellenben mást írtak. Szerintük Bárdy egy másik színész társaságában időzött a fiatal lánnyal és a légyottról hangfelvételt is készítettek.
Mivel színházban nem játszhatott, végül elment Gödöllőre erdésznek, majd három év elteltével érkezett egy telefon, hogy visszatérhet a színpadra. És onnantól nem volt megállás. Szinte minden nagyformátumú magyar filmben szerepet kapott – jobbára gonosz karaktereket bíztak rá. Így lett az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban is negatív főhős, Jumurdzsák, a félszemű török.
A film aztán országos hírnevet hozott Bárdynak, aki később a humoros oldaláról is bemutatkozhatott: Gugyerák Alajosként a fél országot megnevettette és sokan emlékezhetnek rá a Mézga-család című meséből is, ahol a magának való Máris szomszédnak adta a hangját.
Bárdy György idősebb korára ismét megházasodott: hatvan felett a nála több mint harminc évvel fiatalabb Lévay Mariannt vett el el, és csodás házasságban éltek. Bárdy az élet nagy ajándékának tartotta, hogy hatvannégy éves korában végül apa lett, ekkor született ugyanis Anna nevű kislánya.
Hobbija és szenvedélye a tenisz volt. Már tizenöt éves korában indult versenyen, és azóta is rendszeresen űzte ezt a sportot – a Vasas igazolt versenyzője is volt. Kondíciójához az is hozzájárult, hogy soha nem ivott, nem élt éjszakai életet, előadás után sietett haza, mert aludni viszont nagyon szeretett. Évtizedekig szivarozott, majd áttért a pipára.
A nyilvánosság előtt utoljára a kilencvenedik születésnapi partiján jelent meg a Vígszínházban, ahol, bár tartotta magát, látszott, hogy egészsége megrendült. Akkor azt üzente a közönségnek, hogy tartsák meg továbbra is szeretetükben a Vígszínházat.
Utolsó éveiben visszavonult, csendes életet élt – majd halála előtt szívbetegségével küzdött. Egy nappal a kilencvenkettedik születésnapja után hunyt el, 2013. május 27-én.
(forrás: ujsagmuzeum.hu, papageno.hu)
