1971. május 5-én elhunyt egy Violet Constance Jessop nevű hölgy, mégpedig szívelégtelenségben, nyolcvanhárom évesen. Ami leginkább azért érdekes dolog, mert korábban óceánjárókon volt stewardess, és három hajókatasztrófát is túlélt. Nem is akármilyeneket…
Violet Argentínában született, 1887 októberében. Családjában kilencen voltak testvérek, de csak hatan érték meg a felnőttkort. Violet gyermekkorában tuberkolózisban szenvedett, az orvosok szerint gyógyíthatatlanul, csupán néhány hónapot adtak neki, de túlélte. Apja halála után, tizenhat évesen édesanyjával Angliába költözött, ahol egy kolostoriskolában tanult. Mikor azonban anyja beteg lett, stewardessként kezdett dolgozni a Royal Mail Line társaság Orinoco nevű hajóján. Nem volt egyszerű elhelyezkednie, mert a hajókon dolgozó stewardessek többsége középkorú volt, és munkaadói attól féltek, hogy a huszonegy éves Violet problémákat okozhat a személyzet és az utasok körében. A hosszú munkaórák és az alacsony fizetés ellenére szerette a munkáját.
Néhány év tapasztalatszerzése után, 1910-ben kapott munkát a híres Olympic nevű hajón. Ezt ugyanaz a White Star Line nevű cégnek gyártották, amelynek a Titanicot és a Britannicot is. A hosszú munkaórák és az alacsony fizetés ellenére szerette munkáját.
Pechsorozata – vagy éppen szerencsesorozata – egy évvel később kezdődött, amikor az Olympic összeütközött a Hawke nevű hadihajóval. Mindkét hajón jelentős kár keletkezett, az Olympic törzse jócskán bedőlt, de csodával határos módon nem süllyedt el. Sikerült elérniük a partot és Violet Jessop sértetlenül szállt a partra. A jelek szerint nem tartotta nagy dolognak az esetet, mivel emlékirataiban nem számolt be róla.
Alig egy évvel később a White Star Line személyzetet keresett az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanicra. Családja és barátai azzal beszélték rá a jelentkezésre, hogy felejthetetlen élményben lesz része – ami igaz is lett, bár valószínűleg senkinek nem ez volt a terve. A Titanic 1912. április 10-én hagyta el Southamptont és április 14-én nem sokkal éjfél előtt jéghegynek ütközött az Atlanti-óceán közepén. 1912. április 15-én két óra negyven perccel az ütközés után kettétörve elsüllyedt. 1514 ember életét veszítette. Amikor Jessop mentőcsónakba szállt, egy kisbabát adtak a kezébe, hogy vigyázzon rá. A Carpathia fedélzetén a gyerek visszakerült családjához. Violet elmondása szerint első gondolata az volt, hogy a Titanicon felejtette a fogkeféjét.
„Kiparancsoltak a fedélzetre. Az utasok nyugodtan sétáltak. Én egy csapat másik stewardessel álltam egy csoportban, azt néztük, ahogy a nők férjeiken csüngnek, mielőtt a csónakokba emelték volna őket gyerekeikkel. Az egyik tiszt a csónakba parancsolt minket, hogy az utasok lássák, biztonságos.”
Azt gondolhatnánk: épeszű ember a továbbiakban még a vízivásról is leszokna, nemhogy még egyszer tengerre szálljon. Violet azonban a jelek szerint eddigre igazán megszerette a munkáját, mert hamarosan elszerződött a harmadik testvérhajóhoz, a Britannichoz – amelyet kórházhajóvá alakítottak, így hősünk ezúttal ápolónő lett. 1916. november 21-én, a Kea-csatornán a Britannic aknára futott, amit az U-70 német tengeralattjáró telepített ki. 55 percen belül elsüllyedt. Violet ezúttal nem tudott mentőcsónakba szállni, így leugrott a fedélzetről. Beütötte a fejét, és megsérült a koponyája – de túlélte. Később azzal viccelődött, hogy vastag haja miatt élte túl az ugrást – és ezúttal a fogkeféjét is magával vitte.
„Beugrottam a vízbe, de a hajó gerince alá szorultam és a fejemet is beütöttem. Megmenekültem, de évekkel később orvoshoz mentem, mert folyamatosan fájt a fejem. Kiderült, hogy a fejre mért ütés betörte a koponyám.”
Ezek után talán nem is meglepő, hogy Violet még mindig nem adta fel a reményt, hogy egyszer az életben normálisan partot érjen egy hajóval, ahelyett, hogy egy szál deszkába kapaszkodva vetné partra a tenger. Az más kérdés, hogy munkaadói miért nem rémültek meg már a szakmai múltja hallatán, mivel eddigre már jócskán kiérdemelte a Miss Unsinkable, vagyis az „elsüllyeszthetetlen” becenevet – az is lehet, hogy a korábbi eseteket kihagyta az önéletrajzából. Mindenesetre az első világháború után elhagyta a White Star Line-t és a Red Star Line hajóin kezdett dolgozni. Szerencsére több baleset már nem történt vele. A második világháború után vonult vissza hatvanegy éves korában.
Violet Constance Jessop 1971-ben halt meg szívelégtelenségben, nyolcvanhárom évesen.
(forrás: Wikipedia, index.hu)
