„A HÁBORÚ: BÉKE. A SZABADSÁG: SZOLGASÁG. A TUDATLANSÁG: ERŐ.” Hetven éve, 1950. január 21-én hunyt el az 1984 című regény szerzője, George Orwell angol író, kritikus, újságíró.
Indiában született, 1903. június 25-én, eredeti neve: Eric Arthur Blair. Apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel. Első írásai viszont már az iskolai lapban megjelentek.
Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – elhatározásában az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott.
A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében. Ennek ellenére erős dohányos maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven „Csavargóként Párizsban, Londonban” címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli folyó nevét választotta.
Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból nem tudott megélni, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O’Shaughnessyt. Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. Az ILP ajánlólevele juttatta be az marxista POUM milíciához, ahol aztán fegyvert ragadott. A POUM-ban az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán. Erről az élményéről rövid esszét is írt. Visszaszállították a hátországba, de amíg lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és felesége kimenekültek az országból.
Orwell baloldali nézeteit a spanyol polgárháború kitörése még jobban megerősítette. Ám miután a kommunisták több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben. Szinte élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan egy szovjet merénylet áldozatává válik.
Spanyolországból feleségével Franciaországba menekült. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.
Mivel saját gyermekük nem lehetett, feleségével egy Richard nevű kisfiút adoptáltak. Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a honvédelmi polgári testületben teljesített szolgálatot. 1943–44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarm című regényét, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg.
Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki.
1984
Az 1984 egy szatirikus politikai regény és szerelmi történet, amelyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást követel a polgároktól hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel. Az 1949-ben kiadott mű Orwell legnépszerűbb munkája.
Számos eleme vált szállóigévé, főként az elnyomásról és a diktatúrákról szóló részek. Az 1984 vezette be a mindent látó Nagy Testvér alakját, a közismert 101-es szobát, az újbeszél nevű fiktív mesterséges nyelvet, valamint a Gondolatrendőrséget, amely olyan televíziót használ, amely kamerát tartalmaz, és a Párt minden tagjának lakásában, majdnem az összes szobában megtalálható.
Az 1984 világképe feltűnő és szándékos párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal, elsősorban – de nem kizárólag – a sztálinista Szovjetunióval. Orwell olyan korban élt, mikor a zsarnokság, a diktatúra valóságosan is jelen volt a Szovjetunióban, Németországban és más országokban, ahol a kormány vasmarokkal uralkodott saját polgárain, ahol az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak.
Orwell azt is mondta, hogy a könyv azt írja le, amit az Egyesült Királyság akkori állapotában – a késői 1940-es években – látott. A regény központja London, amely egy fiktív államalakulat Óceánia egyik, Egyes Leszállópályának nevezett tartományának fővárosa. Óceánia évtizedek óta folytat háborút a másik két államalakulat egyikével: hol Eurázsiával, hol Keletázsiával. A három világhatalom egymás elleni, céltalan küzdelme az emberek mindennapjain is érezteti hatását: az ipar fegyverek gyártására állt rá, így mindenkinek folyamatosan a nélkülözés peremén kell élnie. A regényben a háborúk által megtépázott város, faházakban élő emberek képe olyan helyszínt jelent, amelyet az olvasók könnyen maguk elé tudtak képzelni, hiszen az effajta emlékek még elevenen éltek bennük az alig pár éve befejeződött második világháború után.
Óceánia kormányának struktúrája a britét láttatta: négy fő minisztériumból áll, melyek nevei pontosan a feladatuk ellentétei: „a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.” A kormány titokzatos vezetője a mindentudó, teljhatalmú, imádott Nagy Testvér. A mindenhol jelen levő pártvezért általában plakátokon ábrázolják, a „NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART” jelmondat kíséretében. A Párt minden egyén fölött tökéletes ellenőrzést gyakorol a Gondolatrendőrség segítségével a Párt ideológiájának megfelelően. Nem derül ki, hogy a Nagy Testvér valóban élő személy-e, vagy csak a Párt fiktív kreatúrája, esetleg egykori vezére, aki már rég halott.
A Párt három jelmondata, amely mindenhol látható: „A HÁBORÚ: BÉKE. A SZABADSÁG: SZOLGASÁG. A TUDATLANSÁG: ERŐ.” Az újbeszél, Óceánia „hivatalos nyelve” különös, ugyanis a szókincse évről évre csökken. Óceánia állama nem lát értelmet abban, hogy fenntartsa az összetett nyelvet, így az újbeszél a „szópusztítás” nyelve.
Ahhoz, hogy megértsük, miért írta meg Orwell az 1984-et, csupán meg kell néznünk néhány kevésbé híres írását. Leginkább a Hódolat Katalóniának című műve magyaráz meg sokat az író bizalmatlanságáról a totalitarizmussal és a forradalmak elárulásával szemben. A Légszomj című alkotása néhány részében a személyes szabadságot ünnepli, amely elveszik az 1984-ben.
Orwell alig néhány hónappal élte túl főműve megjelenését. Tüdőtuberkulózisban halt meg, 1950. január 21-én, negyvenhat évesen.
(forrás: Wikipedia)
