Parasztlányként látta meg a napvilágot, később a francia királyi hadsereg élén több meghatározó győzelmet aratott, melyek lehetővé tették VII. Károly francia király trónra lépését. Eretnekség vádjával tizenkilenc éves korában máglyán megégették. Huszonnégy évvel később, egy új eljárásban ártatlannak találták, mártírrá nyilvánították – 1909-ben boldoggá, 1920-ban pedig szentté avatták. 1412. január 6-án született Jeanne d’Arc.
Jeanne átlagos parasztlány volt. Elmondása szerint tizenkét éves korában, 1424-ben részesült először azokban a rendkívüli látomásokban, melyek egész életét végigkísérték, ellátták külső és belső harcaiban természetfeletti tanácsokkal, buzdításokkal. A látomásában egyedül volt egy mezőn, és hangokat hallott. Úgy vélte Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólították meg, és kérték arra, hogy űzze ki az angolokat.
Tizenhat éves korában kieszközölte a francia királyi udvar meglátogatását, ahol VII. Károlynak egy rendkívüli jóslatot tett a hadiszerencse megfordulásáról Orléans közelében – a frontról érkezett hírek megerősítették a jóslatait. Jeanne engedélyt kapott, hogy a hadsereggel mehessen és lovagi felszerelést viselhessen.
Jeanne képbe kerülésével a hosszú ideje tartó angol-francia konfliktus vallási háborúba fordult át. Károly tanácsadói aggódtak, hogy ha Jeanne igazhitűsége nem minden kétséget kizáró, akkor a király ellenségei könnyen állíthatják, hogy a királysága a Sátán ajándéka volt.
Jeanne 1429. április 29-én érkezett Orléans ostromához. Mivel az angolok a nyugati oldalnál támadtak, a felmentő sereg a keleti kapun ellenállás nélkül ment be Orléans-ba. Az orléans-i hercegi család megbízott vezetője kezdetben távol tartotta őt a haditanácstól, és nem értesítette őt, amikor a sereg támadta az ellenséget. Ez nem hátráltatta, hogy ne legyen ott a legtöbb tanácson és csatában.
Jeanne d’Arc szembeszállt a francia vezetést jellemző óvatos stratégiával. Az ostrom az ő érkezését megelőző öt hónapban Orléans védői egyetlen támadó hadmozdulatot kíséreltek meg, amely katasztrófával végződött. Május 4-én a franciák megtámadták, és elfoglalták Saint Loup elhagyatott erődjét, május 5-én egy másik erőd, Saint Jean le Blanc alá vonultak, de az erődöt kiürítve találták. A következő napon tartott haditanácson Jeanne szembeszállt Jean d’Orléans-nal, és egy újabb támadás megindítását követelte. D’Orléans elrendelte a város kapuinak zárva tartását, hogy megelőzzék az újabb ütközetet, de Jeanne összehívta a városiakat és a közkatonákat, s kikényszerítették a polgármestertől egy kapu kinyitását. Csupán egyetlen parancsnok segítségével kilovagoltak, és elfoglalták Saint Augustins erődjét. Jeanne még aznap este megtudta, hogy kizárták egy haditanácsból, ahol a vezetők úgy döntöttek, hogy megvárják az erősítést mielőtt újra cselekednének. Mellőzve a döntést, Jeanne kieszközölte a fő angol erődítmény, a „les Tourelles” elleni támadás megindítását, május 7-én. A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották őt, miután a nyakán eltalálta egy nyílvessző, de visszatért, hogy vezesse az utolsó rohamot.
Az orléans-i gyors győzelem lehetőséget adott újabb támadások kezdeményezésére. Az angolok egy Párizs vagy egy Normandia elleni támadásra számítottak. A váratlan győzelem végkifejleteként Jeanne meggyőzte VII. Károlyt, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. Engedélyt kért a királytól azon tervének megvalósításához, amely – a reimsi út és koronázás előjátékaként – a Loire-völgy közeli hídjainak felszabadítását célozta. Ez a terv merész javaslat volt, mivel Reims mintegy kétszer messzebb esett, mint Párizs, és mélyen az ellenséges területen helyezkedett el.
A hadsereg Jargeau-nál egyesült június 12-én, Meung-sur-Loire-nál június 15-én és Beaugencynál június 17-én. Alençon herceg egyetértett Jeanne összes döntésével. Az Orléans alatt mutatott teljesítményét látva más tábornokok, köztük Jean d’Orléans is, Jeanne támogatóivá váltak. A csaták során a franciák felmorzsolták az angol főerőket, és megölték vagy elfogták a legtöbb parancsnokot. Fastolf egy maroknyi emberével menekült el, és az angolok megaláztatásának bűnbakjává vált. A franciák minimális veszteségeket szenvedtek.
A francia erők ezután június 29-én Gien-sur-Loire-ból elindultak Reimsbe, július 3-án elfogadták a burgund kézben lévő Auxerre feltételes megadását. A sereg útjában minden francia város ellenállás nélkül visszatért a francia király hűségére. A szerződés oldalán álló Troyes megpróbálta kitagadni VII. Károlyt, de egy vér nélküli négynapos ostrom után megadta magát.
Reims megnyitotta kapuit július 16-án. A koronázási szertartást a következő reggelen tartották. Bár Jeanne és Alençon herceg sürgettek egy Párizs elleni támadást, a királyi udvar azonban fegyverszünetet kötött Burgundia hercegével. Jó Fülöp viszont megszegte a megállapodást, és csak arra használta ki, hogy megerősítse Párizs védelmét.
Egy la-charité-sur-loire-i novemberi és decemberi kisebb ütközet után, Jeanne Compiègne-be ment a következő áprilisban, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen. Egy vakmerő ütközetben, 1430. május 30-án, amikor parancsot adott a visszavonulásra, vállalta, hogy utolsóként hagyja el a csatateret, de a burgundok körbevették a hátvédet, s egy íjász leszállította a lováról, de Jeanne kezdetben nem adta meg magát. Többször is próbált megszökni, végül az angol kormány megvásárolta Fülöp hercegtől nyolcvanezer font váltságdíj fejében.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök, párizsi egyetemi doktor vezetésével ülésező egyházi törvényszék visszaeső eretnekség vádjával halálra ítélte, majd máglyán megégették.
Huszonnégy évvel később, 1455-ben VII. Károly király – akinek hírnevét beárnyékolta, hogy koronáját egy elítélt eretnek segítségével szerezte – felkérte III. Kallixtusz pápát, vizsgáltassa felül a szentszék döntését.
A posztumusz perújrafelvétel a háború befejezése után vette kezdetét. A fellebbviteli folyamaton részt vett Európa egész papsága, akik megtekintették a mértékadó udvari eljárást. Teológusok egy bizottsága 115 szemtanú előtt értékelte ki a vitatott tárgyalást. 1456 júniusában ismertették a eredményt, mely Jeanne-t mártírnak mondta ki. Az udvar 1456. július 7-én ártatlannak nyilvánította Jeanne-t.
Félix Dupanloup, 1849 és 1878 között Orléans püspöke, vezető szerepet játszott Jeanne boldoggá avatásának folyamatában, de már nem érte meg ennek bekövetkeztét: Jeanne d’Arc boldoggá avatása véglegesen 1909-ben fejeződött be. Szentté avatása 1920. május 16-án történt, ünnepnapja május 30-dika lett. Szent Johanna a római katolikus egyház egyik legnépszerűbb szentjévé vált.
(forrás: Wikipedia)
