…vallja Utasi Petra. Persze nem volt ez mindig ilyen egyértelmű számára sem. De saját gyógyulása érdekében megjárta azt az önismereti utat, melynek célja szeretni és elfogadni magunkat, és tudni, hogy a saját életünket mi magunk irányítjuk. Azóta pedig missziójának tekinti, hogy meglássa és megélje a női lét csodáit, és hogy női jógaoktatóként és tanácsadóként erre más nőket is megtanítson.
– Azt vallod, hogy nőnek lenni jó. Neked, mit jelent egyáltalán nőnek lenni?
– Nőnek lenni számomra egyet jelentett a kötelezettség szóval. Főként azt láttam, hogy a végkifejlete, a „csúcsa” ennek az egész nőiségnek az lesz, amikor férjhez megyek és „szolgálom az uramat”, főzök-mosok-takarítok, gyereket nevelek. Átcsúszott ez az egész női-férfi szerep egy olyan megélésbe, ahol a nő vállalja a többet. Munkában legalább annyit, mint a férfi, de a háztartásban, a gyereknevelésben, a párkapcsolat fenntartásban azért a nő viszi a prímet. Agyonnyomott ez a kép, feszengtem benne és azt éreztem, ez nem lehet csak ennyi. Ezt így lehetetlen élvezni. Elindultam hát egy más úton, amin most is járok. Felfedezés ez az egész élet, a női lét. A nőiség alapja a kapcsolódás: kapcsolódni az érzéseinkhez, más nőkhöz, kapcsolódni őszintén a párunkhoz, a barátainkhoz, a természethez. Kapcsolódni pedig az érzéseinken keresztül tudunk, ezért azt is jelenti, hogy meg merem élni az érzéseimet. És ez kicsit félelmetes, de vallom, hogy megéri! A missziómnak tekintem a női létben a csodát, a lehetőségeket meglátni és megélni, és ezt minél több nőnek átadni.
– Azt látom, hogy a modern nőknek nehézségeik vannak a női minőségek megélésével. Vajon mi ennek az oka?
– Az, hogy el vagyunk veszve ebben a szerepben. Formálódik bennünk a női-férfi kép: az előző generációkban még a nőé volt a háziasszony szerep, a férfi kereste a kenyérre valót. Ez most már igencsak átalakulóban van, de még nem találtuk meg ebben az új képben önmagunkat. Azon gondolkozunk, hogy is van ez? Most már pénzt is kell jócskán keresnem, de közben a „női feladatok” is rám hárulnak még mindig? Felvettünk egy férfias jelleget a kommunikációban, a viselkedésünkben, hiszen ha már többet végzek, mint a férfi, akkor most mi is van? Én lettem a férfi? Szóval elfelejtjük a gyengédséget. A sebezhetőséget. A segítségkérést. Feladjuk női minőségeinket, és ezáltal feladjuk a nőiségünket is.
– A XXI. században mi a legnehezebb szerepe, feladata egy nőnek?
– Lágy, áramló, gyengéd nőnek maradni a teljesítményorientált világban.
– Jellemzően milyen problémákkal fordulnak hozzád a nők? Hogy látod, mi az, ami a legnagyobb kihívást okozza manapság önmaguk megélésében, elfogadásában?
– Egyértelműen az, hogy nem kapcsolódunk az érzéseinkhez. Egyszerűen félünk tőlük. Megélni a fájdalmat, azt, hogy a szüleink megsebeztek, hogy fáj, amikor megbántanak. Próbálunk úgy tenni, mintha nem számítanának az érzések. Robotpilóta üzemmódban éljük meg és át a napokat és közben a testünk nem győzi küldeni a jeleket, hogy hé, ez így nem lesz jó! Nálunk, nőknél jellemzően ez női szervi problémákban jelentkezik, vagy éppen abban, hogy nem érkezik a várt baba. Ezek azok a pontok, amikor elkezdünk keresgélni a lelki oldalon is. Pedig mindezek többsége megelőzhető lenne, ha dolgoznánk magunkon. Ha mernénk megélni az érzéseinket és kibeszélnénk, kisírnánk, kimozognánk őket magunkból.
– Sokat hallani mostanában a kollektív tudat kifejezést. A női szerepek, a női minőségek szempontjából ez egy létező fogalom? Hiszel ebben?
– A józan paraszti eszem szerint ez úgy működik, hogy ha én sugárzok és jól vagyok, és ezt tovább adom neked, már te is sugárzol és jól vagy. Magasabb szinten rezegsz. Így már ketten vagyunk, akik továbbadják ezt a rezgést, vagy nevezzük életérzésnek. Mindegy is minek hívjuk, de ha megtanítjuk egymásnak ezt a boldogságban, bőségben létezést, ezt sugározzuk magunkból minél többen és többen, akkor előbb vagy utóbb ilyen lesz/lenne a világ. Már ha csak azt nézzük, hogy a hozzád legközelebb álló öt embernek vagy az átlaga. Kezdjük el javítani azt az átlagot. Kezdd azzal, hogy olyan emberekkel veszed magad körül, akik emelnek.
– Holisztikus szemléletű női tanácsadó és terápiás szemléletű jógaoktató vagy. Mit jelentenek a jelzők ebben a két esetben?
– A holisztikus szemlélet számomra azt jelenti, hogy egyben nézem az embert, azaz test-lélek-szellem szinten. Mindegyik szint kiegyensúlyozottsága szükséges ahhoz, hogy teljességben és boldogságban tudjunk létezni. És jellemzően, ha valamelyik szint borul, akkor borítja a másik kettőt is. És ha az egyiket gyógyítjuk, akkor az kihatással van a többire is – de a legjobb, ha minden szinttel foglalkozunk. Például hiába gyógyítom az állandó torokfájásomat mindenféle gyógyszerrel, ha a hátterében az áll, hogy gyerekkoromban azt éltem meg, nem fontosak a szavaim, sőt még azt is mondták, hogy ne hisztizzek, ezért nem mondom ki a gondolataimat és az érzéseimet. Tehát lelki szinten ért egy sérülés, amire jelenleg nem látok rá, de testi szinten megmutatkozik. Az első lépésként szellemi szintre kell hozni a traumát, a problémát, ott lehet vele dolgozni, hogy oldódjon lelki szinten. És ezáltal a testi tünetek is oldódnak.
A jógát illető terápiás szemlélet pedig az egyénre szabottságban mutatkozik meg. Olyan egyéni gyakorlást állítunk össze a kliensnek, ami az ő problémáját oldja. Itt is lehet mentális-testi vagy lelki fókuszú a jógagyakorlás. Tehát a gyakorlás fókusza irányulhat menstruációs ciklus probléma rendszerezésére, gerincproblémára, érzelmi zárkózottságra vagy akár kommunikációs problémák feloldására is.
– Azt gondolom, hogy még azok az emberek is tisztában vannak azzal, hogy a jóga nem pusztán egy mozgásforma, akik nem gyakorolják. De akkor mi valójában?
– A jóga az, amire használod. Lehet önismereti út, lehet testmozgás, vagy önszeretet, de lehet elcsendesülés, megnyugvás is. Ez főként attól függ, mennyit teszel bele és mi a célod vele. Ez bennem is folyamatosan változik, attól függően, hogy épp mi a célom vele. A jóga értünk van, használjuk arra, amire szükségünk van éppen. Egy a fontos, hogy jógázás közben legyél jelen és legyél nyitott önmagadra. A többi jönni fog a gyakorlással, belőled. Ez tényleg egy megélés! Olyan gyönyörű, hogy ha száz nőt kérdeznénk, mindenkinek más lenne a tapasztalása. Nekem egy szóval a jóga: visszatalálás. A középpontba.
– Az óráidon fontos szerepe van az aktuális holdfázisnak is. Miért, mi ennek a jelentősége?
– Inkább a női ciklikussághoz van ennek köze. Ahogyan a holdnak, úgy a női ciklusnak is vannak különböző fázisai, ahol más és más minőségek erősebbek bennünk. Megfigyelhetjük, hogy mennyi félék vagyunk mi nők egy menstruációs ciklus alatt. Ez segíthet megérteni, hogy miért vagyunk egyszer szárnyalóan önfeledtek és nyitunk a világra oly könnyedén, miközben néhány nap múlva meg már inkább magányra vágyunk és arra, hogy ne is kelljen senkivel se beszélnünk. Mindezek megértésével pedig megszülethet a feloldás és annak elfogadása, hogy ez teljesen rendben van így, és megengedhetjük magunknak ezt a változatosságot a hangulatunkban, az aktivitásunkban.
– A ma embere nyitott az ilyen jellegű szemléletre, a spiritualitásra?
– Nagyon is, csak sokan kicsit eltévelyedtek a spiritualitás kapcsán, és arra használják, hogy a saját életükért való felelősségvállalást valahogy rápakolják a spiritualitásra, mintha az megoldana bármit is, közben pedig csinálhatnának mindent úgy, mint eddig. Akik erre és így használják, azok azt gondolják, az a spiritualitás, ha elmennek egy oldásra vagy bármilyen kártyavetésre, füstölőznek, meditálnak és a bolygók állásáról olvasnak, mert az majd megmondja mi is történik az életükben, és akkor hátra lehet dőlni, felmentve magukat azzal a címszóval, hogy hát ennek úgyis így kell lennie. A spiritualitás szerintem inkább valami olyasmi, ahogyan Sóvári Mónika fogalmaz: „A spiritualitás ezzel szemben az, amikor fellapátolod a trutymót magadból, szembenézel magaddal, a félelmeiddel, az árnyékos oldaladdal, és nem kábítod tovább magad. Nem fordulsz el többé Önmagad elől, hanem lefejted magadról a hazugság vakságban tartó hályogát és önmagadat rehabilitálva, önmagad partnereként, nem másra mutogatva, felállsz a földről és Önmagadra találsz.” A felelősségvállalást nem tudjuk elkerülni. Az én életem, én tehetem ezt boldogabbá vagy ronthatom el. Ha ez a mondat megvan, meg tud hozzá érkezni az erő is, és elkezdődhet a felfedezés.
Stefkó Krisztina
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)
