Mozi- és tévéfilmekből, sorozatokból, színházi alakításokból és rendezésekből, vagy akár szilveszteri kabaréműsorokból – de valahonnan szinte mindenki ismerte. Mindemellett írt még négy könyvet is, jelent meg lemeze, és önálló estjeivel járta az országot. 1940. május 21-én született Pécsi Ildikó.
A Hajdú-Bihar megyei Tiszapolgáron született – bár ennek nem sok jelentősége volt: a család ugyanis sokat költözött, mivel apja dohányjövedéki tisztként dolgozott. Már kislányként is egyedül a színi pálya vonzotta, háromévesen döntötte el, hogy ezt a szakmát választja – gyakran mondogatta, kissé hibásan: „Szinemuveszno leszek!” A Nyíregyházán letett érettségi után azonnal jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová elsőre felvették.
Már harmadévesen főszerepeket játszott, majd 1962-ben, friss diplomával a zsebében Pécsre szerződött. Két év múlva Várkonyi Zoltán hívta a budapesti Vígszínházba, ahol kezdetben elkényeztették, aztán elfeledkeztek róla, egyre kevesebb szerepet kapott. A Szent István körúti intézménynek négy év elteltével búcsút mondott és a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad tagja lett. Ezután vándorévek következtek: játszott Kecskeméten, a budapesti József Attila Színházban, a Józsefvárosi Kamaraszínházban, a Radnóti Színpadon, majd Miskolcon, Debrecenben és Egerben.
Pályája kezdetén naivaszerepeket kapott, később erős jellemábrázoló képességének és kiváló humorának köszönhetően elsőrangú karakterszínész lett belőle. A sokoldalú színésznő nemcsak a világirodalom legjelentősebb drámai szerepeiben nyújtott kiváló alakítást, hanem vígjátékokban és zenés darabokban is remekelt.
Száznál több filmben, tévéjátékban és sorozatban játszott (A Tenkes kapitánya, Az aranyember, Hattyúdal, Veri az ördög a feleségét, Indul a bakterház, Te rongyos élet, Linda, Montecarlo!, Ketten Párizs ellen). Sokat foglalkoztatták a Magyar Televízió kabaréműsoraiban is.
A színészi munka mellett rendezett, sőt írt is színdarabokat, rendezésében tíz évig minden évben bemutattak egy klasszikus görög darabot Tác-Gorsiumban. Négy könyvet jelentetett meg, 2008-ban gyerekeknek szóló lemezt adott ki, több hangoskönyvet rögzített, valamint önálló estjeivel is fellépett. Egy interjúja szerint két szerepálmát nem tudta megvalósítani: boldogan eljátszotta volna Az ember tragédiája Éváját és Brecht Kurázsi mamáját.
Színházi és filmes elfoglaltságai mellett egyéb tevékenységekre is jutott ideje. 1994 és 1998 között a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselője volt, jelentős szerepet vállalt a színészek korkedvezményes nyugdíjának és az 1990 előtt kitüntetett művészek életjáradékának kiharcolásában.
Több mint fél évszázadon át boldog házasságban élt férjével, az olimpiai bajnok, egykor világválogatott labdarúgó Szűcs Lajossal. Férje a legenda szerint akkor szeretett bele, amikor meglátta Az aranyember című filmben.
Művészi munkáját 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művészi címmel, 1987-ben kiváló művészi címmel ismerték el. 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, a Kossuth-díjat pedig 2007-ben kapta meg több évtizedes, nagy népszerűségnek örvendő, sokoldalú művészi munkásságáért, előadóművészi tevékenységéért. 2009-ben lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Polgár és lakóhelye, Gödöllő díszpolgára – utóbbi település művészeti életében tevékeny részt vállalt. 2011-ben Hazám-díjban részesült, 2020 februárjában pedig a Magyar Filmakadémia életműdíját vehette át.
Néhány hónappal később, 2020 nyarán imádott férje, Szűcs Lajos meghalt. Bár Pécsi Ildikó ezt követően még dolgozott – a Fekete Péter című zenés darab játékmestere volt -, egyre inkább látszott, hogy nem tudja feldolgozni a gyászt. Egyre jobban legyengült, és 2020. december 5-én, gödöllői otthonában elhunyt, nyolcvan évesen.
Sírkövén ez a felirat áll: „Szinemuveszno voltam”…
(forrás: Wikipedia, szinhaz.online)
