Különleges és rendkívül érzékeny rehabilitációs program indult súlyosan elhanyagolt, bántalmazott kutyák számára a HEROSZ Fehérvári Állatotthonában. A kezdeményezés középpontjában azok az állatok állnak, akiket tavaly ősszel mentettek ki a Fejér vármegyei Szabadegyháza egyik ingatlanából, embertelen körülmények közül.
Az állatvédők mintegy hatvan kutyát menekítettek ki a helyszínről, közülük tizenkettő került a HEROSZ Fehérvári Állatotthonába. Több tucat kutyát tartottak egy ház padlásán és disznóóljaiban, bezárva, elhanyagolva. Az állatok közül többen elvadultak, legyengültek, megbetegedtek, sőt akadt, amelyik meg is vakult.
Az első időszak a fizikai állapot stabilizálásáról szólt, az állatorvosi vizsgálatok, kezelések, a megfelelő táplálás és a biztonságos elhelyezés jelentették az alapot. Ám hamar kiderült, hogy a testi gyógyulás csupán az első lépés.
A menhely munkatársai és önkéntesei évtizedes tapasztalattal végzik munkájukat, ám az ilyen mértékben alulszocializált állatok rehabilitációja különösen nagy kihívás. Több kutya rettegett a póráztól, mozdulatlanná dermedt az új helyzetekben, és volt, amelyiket korábban soha nem vitték sétálni.
Február 15-én speciális, összetett tréningprogram indult számukra. A cél nem pusztán az engedelmesség kialakítása, hanem mindenekelőtt a bizalom visszaépítése: hogy az állatok megtapasztalják, az ember közelsége nem fenyegetést, hanem biztonságot jelent.
A foglalkozások során fokozatosan szoktatják őket a pórázhoz, az érintéshez, az új ingerekhez. A csoportos séták kiemelt szerepet kapnak, hiszen ezek segítik a szociális készségek fejlődését és a félelmek oldását.
A február 22-én a tréning második szakasza kezdődött, és már biztató jelek mutatkoznak. Egyre több kutya mer kapcsolatot kezdeményezni, bátrabban reagál az emberi közeledésre, és nyitottabban vesz részt a feladatokban. Ezek az apró lépések szakmai szemmel nézve óriási előrelépést jelentenek.
A program sikerének záloga az önkéntesek kitartása és következetes munkája. A rehabilitáció hosszú folyamat, amely türelmet, empátiát és szakértelmet igényel – de minden egyes oldódó tekintet, minden első önként vállalt simogatás megerősíti, hogy az erőfeszítések nem hiábavalók.
A végső cél, hogy ezek a kutyák gazdára találjanak – olyan családokra, akik megértéssel és szeretettel fogadják őket, és vállalják a további támogatást is. A most elindított rehabilitáció nem csupán viselkedésformáló tréning, hanem esélyteremtés, annak lehetősége, hogy az „élő pokolból” érkező állatok egyszer felszabadultan, biztonságban élhessenek.
A HEROSZ kezdeményezése ismét rámutat arra, hogy az állatvédelem nemcsak mentésből, hanem hosszú távú gondoskodásból és felelősségvállalásból áll. A szabadegyházi kutyák története fájdalmas kezdetű, de most már a remény és az újrakezdés fejezete íródik.
/Forrás: ökk/
