A Bella, a tündéri segítség című mesekönyv létrejöttének története maga is mesébe illő. A könyv szerzője, Borján Márta magyartanár éppen első unokáját várta, amikor kipattant a fejéből az ötlet, hogy meglepi őt egy mesével, ami Bella tündér kalandjáról szól…
Az elsőt követte a második, majd a mesék csak gyűltek, egyre több, az ajándék is elkészült, az unoka az első születésnapján kézbe is vehette. Majd megjelentek a lelkes segítők, támogatók hada, akiknek összefogásából megszületett az a mesekönyv, amelyet már minden székesfehérvári óvodai csoport kézhez kapott, így jutottak el a történetek városszerte a kisgyerekekhez. Bella tündér és az ő kalandjai ismertté váltak.
– Hogyan is született meg az ötlet, hogy meséket írj?
– Mindig nagyon szerettem a meséket, a verses meséket különösen. Többek között Fazekas Anna Öreg néne őzikéje, Móra Ferenc Didergő királya voltak rám nagy hatással, elsősorban a bennük megfogalmazott erkölcsi tanulság miatt. A verses formának köszönhető, hogy ezeket a meséket sokkal szívesebben olvasgattam, könnyebben, gyorsabban megjegyeztem, szinte észrevétlenül bevésődtek a memóriámba. Amikor 2019-ben jött a hír, hogy megérkezik első unokánk, Bella, úgy gondoltam, hogy biztosan egy tündéri kislány lesz és szeretnék neki egy mesét írni. Maradtam a verses mese műfajánál az előbb említett okok miatt. Elkezdtem írogatni. Legelőször Bella tündér születésének története készült el, az ő személye köré szerveződtek a további mesék. Kis állatkák a főszereplők: nyulak, rókák, mackók… Nem véletlenül, hiszen a gyermekeimnek is gyakran olvastam állatokról szóló történeteket, például Szutyejev Vidám mesék című művét. Ahogy elkészült az első történet, közeledtünk a húsvéthoz, és akkor jött az ötlet egy újabb meséhez: rabolják el a nyusziktól a húsvéti tojásokat, és Bella tündér a barátai segítségével szerezze vissza azokat. Innen aztán már nem volt megállás, egyik mese jött a másik után. Nagyon fontos volt számomra, hogy tanulság legyen a mesékben, hogy a gyerek kiérezzen belőle valami pozitív erkölcsi üzenetet. Ilyen például a segítségadás, a másság elfogadása, mások érzéseinek megértése, a megbocsátás, az élő környezet megóvása. Ez nem véletlen, hiszen ha a Didergő királyból indulunk ki, ott is világossá válik, hogy miért is didereg a király. Nem azért, mert hideg van, hanem mert a szíve hideg, nem bír együtt érezni az emberekkel, elhidegült tőlük, nincs benne elég szeretet, a kislány viszont kiváltja ezt belőle. Az Öreg néne őzikéje pedig alapvetően a segítségnyújtásról szól. Ez volt a két legfontosabb mintám a történetek megírása során.
– A technikádra vagyok kíváncsi. Előbb megszületett a történet maga, utána pedig rímbe szedted, vagy hogyan kell elképzelni az alkotófolyamatot?
– Először a történet magja fogalmazódott meg a gondolataimban, és utána kezdtem kombinálni a részleteket. Nem írtam meg prózában, mert attól tartottam, hogy úgy marad végül, tehát menten verses formát kapott a történet. Minden író visszanyúl a népmesékhez, nekem is azok adták a támpontokat, hiszen az egy letisztult forma, ami ősidők óta alkalmas arra, hogy a gyerekek személyiségét formálja, fejlessze a szociális kompetenciáit, az érzelmi intelligenciát. Jó néhány, mesékkel foglalkozó szakember tanulmányát olvastam, ők írták, hogy rendkívül fontos, hogy a gyermekek történeteket ismerjenek meg, hiszen mindezek alapja a cselekmény, amelynek van előzménye, és következménye. Ott kezdődik a probléma, hogy sok esetben nem ismerik a gyerekek azt a kifejezést hogy a cselekedeteinknek következménye van, és az, hogy az előzményből hogyan alakult ki a cselekmény, mert az fogja meghatározni annak következményét. A mesék ebben segítségünkre vannak.
Én például azt is mindig nagyon szerettem, amikor valamilyen természettel kapcsolatos képpel kezdődik el egy történet. A népdalokban találkozunk ezzel, népdalküszöbnek hívják. Mindegyik népdalnak van egy kis természeti képpel induló sora, ami nem biztos, hogy kapcsolódik a dal mondandójához, csak annak hangulatát készíti elő. Én is próbáltam egyik-másik mesémbe belevinni ezt. Nem mindegyik kezdődik így, de igyekeztem ezt is szem előtt tartani. Illetve, ami még fontos szempont volt írás közben, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát, a „rossz” pedig nálam kicsit nevelő hatású büntetést kap. Az iskolában is törekedni kell arra, hogyha valaki rosszat tesz, az gondolkodjon el tettének következményén, vegye észre, lássa be, hogy ez nem volt helyes cselekedet. Éppen ezért, amikor Róka Rudi ellopja a Mikulás ajándékait, az a „büntetése”, hogy segít kiosztani azokat. Így látja, hogy mennyi munkát jelent elkészíteni az ajándékokat és eljuttatni a gyerekekhez, ezáltal be lett vonva a közösségbe, amelyből a rossz viselkedése miatt egy kicsit ki volt közösítve. A büntetés révén bevonták a közös munkába, így a közösség aktív részese lett.
– Valóban nem feltétlenül tudják a mai gyerekek azt, hogy a tetteiknek következménye van?
– A mai gyerekekkel – tisztelet a kivételnek – sokkal kevesebben kommunikálnak, beszélgetnek otthon a szülők. Az óvodában, az iskolában a nagy csoportlétszámok miatt sem jut idő mindenkire, így valószínűleg nem tudják kibeszélni magukból az elképzeléseiket, hogyan gondolkodnak a világról, egyes helyzetekről. Mondjuk bántotta az egyik társát, vagy őt bántották az iskolában, nem tudja megbeszélni, ennek mi volt az előzménye, hogyan zajlott és szerinte ennek mi a következménye. Ha kibeszélné magából, akkor kénytelen lenne a gyermek ezen egy kicsit elgondolkodni. Szerintem ez nagyon hiányzik a mostani kicsiknek.
– Adott volt, hogy kilenc mesét írsz a könyvbe?
– Igazából a határidő határozta meg azt, hogy végül kilenc mese lett. Először csak írogattam a történeteket, amikor eszembe jutott valami ötlet, papírra vetettem. Már összegyűlt négy mese, amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy össze lehetne fűzni őket könyvecskévé. Szeretem a kerek számokat, jól is hangzott volna a tíz mese, de úgy voltam vele, hogy kényszerből, azért, mert jobban hangzik a tíz, mint a kilenc, ne írjak mesét. Ez nem úgy működik, hogy varrok még további három konyharuhát….
– Maradt még benned történet?
– Igen, már írom a második könyvemet. Eddig négy mese készült el. Most a háziállatok lesznek a központi figurák, és valamilyen emberi viselkedést próbálok rajtuk keresztül átadni. Ennek a könyvnek sem úgy álltam neki, hogy tíz, vagy tizenkét történetet fogok írni. Annyi mese lesz, amennyire kapacitásom van, amennyit még jó kedvvel, örömmel írok meg.
Simon Rita
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)
