A sorozat többcélú: a hagyományőrzés és az ismeretek bővítése mellett az önálló alkotómunkát és a személyiség komplex fejlesztését is segíti. A program kidolgozójával, Sevella Zsuzsával és munkatársával, Gonda Emmával beszélgettünk.

- Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt kimondottan népszerű hagyományainkkal foglalkozni. Úgy látom, ez mára sokat változott.
Sevella Zsuzsa: - Igen, mostanra nagyon kiforrta magát. Felnőtt, sőt, majdhogynem ki is öregedett azóta az úgynevezett nomád generáció, akik a 70-es években felkutatták és újraélesztették a népművészeti hagyományokat. Ők kezdtek el anno foglalkozni ezzel, és mostanra nagyon népszerű lett: évtizedek óta intézményesített keretek között lehet tanulni szőni, hímezni, kosarat fonni, bőrözni, fafaragást tanulni - egyszóval a népi mesterségeket elsajátítani.



- Mondhatjuk azt, hogy divat lett ezzel foglalkozni?
Zsuzsa: - Szerintem igen. Mindig újabb és újabb generáció csatlakozik, és részben ennek is köszönhető, hogy olyan irányzatokban is megjelenik a népművészet, ami nem a klasszikus értelemben vett tárgyfelhasználás vagy készítés, hanem egyfajta újragondolása ezeknek. Így lett része például a népművészeti formavilág a mai modern lakáskultúrának vagy éppen az öltözködési kultúrának.
- Székesfehérváron, a megyében van kereslet a népi hagyományokra épülő foglalkozásokra, rendezvényekre?
Zsuzsa: - A megyénkben több népművészettel foglalkozó egyesület és alkotó közösség működik. Mindannyian kicsit más profillal, de ugyanazt a célt tűztük ki magunknak: a népművészet képviseletét. Mi, a M-ART egyesület (Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága) tagja vagyunk.
Gonda Emma: - A M-ART egyesülettel régiós feladatokat is ellátunk, így Fejér megyén kívül Komárom és Veszprém megyében is tartunk programokat. A MintaKINCStár kurzusai miatt pedig az országban is sok helyen járunk.
- Mi a MintaKINCStár valójában? Egy program? Módszertani gyűjtemény? Vagy esetleg egy hitvallás, szemlélet?
Zsuzsa: - Ez mind egyben. A játékgyűjteményt 2015-ben a Hagyományok Háza által meghirdetett XVI. Élő Népművészeti Országos Kiállítás pályázatára készítettük, ahol játék kategóriában arany oklevéllel díjazták. Ekkor születtek meg az első darabok, amikhez a motívumokat Párniczky Ilonka néni Fejér megyére jellemző, úgynevezett fehér hímzés gyűjteményéből vettük ki. Ennek olyan nagy sikere lett, hogy ezen felbuzdulva további anyagok születtek. Mivel pedagógusképzésekkel is foglalkozom, tudatosult bennem, hogy a népművészeti motívumok az oktatásban szinte meg sem jelennek - ezért született meg a MintaKINCStár, amolyan hiánypótlóként, hogy a népművészetet be tudjuk mutatni az oktatásban is.
- Hogyan épül fel ez a program, hiszen sok mindent hoztál most is: kiadványokat, játékokat…
Zsuzsa: - Először megszülettek a foglalkoztatófüzetek, majd ráépült maga a módszer, amiből lett egy 30 órás és két 60 órás akkreditált pedagógus továbbképzés. Ebben vannak játékok és vizuális alkotófoglalkozások egyaránt, illetve maga a módszertan, hogy mindezt hogyan adjuk át az óvodásoknak, iskolásoknak. A népművészeti ágak zöméből válogattunk bele dolgokat, olyanokat, amikről úgy gondoltam, hogy a mai gyerekek is szívesen megnézik, játszanak vele. Minél többször találkoznak valamilyen formában a népművészettel, annál inkább beépül a tudásukba. Magát a módszertant úgy alakítottuk ki, hogy ne kelljen hozzá egy külön tanóra, ahol dömpingszerűen csak ezzel foglalkoznak a gyerekek, hanem apránként be lehet csempészni ezt az ismeretanyagot például magyarórára, környezetismeretórára vagy akár matematikaórára is.



Emma: - Az alaptézis ezzel kapcsolatban az, hogy ugyanúgy, ahogyan a magyar az anyanyelvünk, úgy a vizuális-művészeti téren is van egy népművészeti anyanyelve az embernek. Erre pedig rá lehet erősíteni ezekkel a feladatokkal egészen pici kortól kezdve, és utána a továbbiakban egyre több információt tudunk adni a gyerekeknek. Ezeket a játékokat 3 éves kortól kezdve, bármikor lehet használni, felnőttként is.
- Vannak ennek a programnak olyan részei is, amik nem pedagógusoknak szólnak, hanem mondjuk családi körben a szülők és a gyerekek együtt tudnak játszani, foglalkozni vele?
Zsuzsa: - Valójában ezzel kezdődött, és utána épült rá a pedagógusképzés. Az összes kiadványunk a családoknak is szól.
Emma: - Van egy nagy, vaskos kötet, tulajdonképpen egy dosszié, ami a „Kinek subát, kinek gubát” címre hallgat - a pásztoréletmóddal, a betyárokkal és a szűrmintákkal foglalkozik. Ebben annyi minden van, hogy akár egy egész éves játéklehetőséget biztosít a családoknak.
- Földrajzilag bárhol használható, alkalmazható ez a program?
Zsuzsa: - Igen, ez egy olyan struktúra, amit mindenki fel tud tölteni a saját motívumaival. Ez is célunk, hogy egyrészt ismerjék mindenhol az általános dolgokat, a helyi ismereteket pedig mindenki saját maga illessze bele. Az a fő célunk, hogy mindenki a saját régiójában ezt felkutassa.
Emma: - Ahogy említettük, először tényleg az Ilonka néni fehér hímzés gyűjteményéből, Fejér megyei játékokkal, motívumokkal indult az egész, de azóta folyamatosan bővítjük a feladatokat, játékokat. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 2018-ban a MintaKINCStár foglalkoztató füzetek és tematika bekerült a Fejér Megyei Értéktár tételei közé.
- Mi a tapasztalatotok, a gyerekek vagy a felnőttek fogékonyabbak a hagyományok megismerésére?
Zsuzsa: - Mielőtt létrejött a program keretein belül a pedagógusképzés, sok óvodában és iskolában kipróbáltuk ezeket a játékokat és a módszert, de soha egy gyerek sem volt, aki azt mondta, hogy őt ez nem érdekli. Úgy érzem, a génjeinkben van a népi kultúra szeretete. Ez számunkra nagyon nagy öröm, ezért is mertünk belevágni később a pedagógusképzésbe. Azt tapasztaljuk, hogy a külső foglalkozásokon, rendezvényeken a felnőttek is szívesen játszanak ezekkel a játékokkal. De a legnagyobb öröm számunkra az, amikor azt látjuk, hogy a családok együtt ülnek le játszani vele. Külföldről is érdeklődnek a program iránt, hiszen a módszertan úgy épül fel, hogy sem a játékoknak, sem az alkotó foglalkozásoknak nincsenek nyelvi korlátai.



- Akkor ez tulajdonképpen egy alapmódszer, amit a világon bárhol lehet alkalmazni?
Emma: - Igen, hiszen ez egy módszer, egy metodika, amivel a saját népművészeti mintáit, formakincsét bárki, bárhol feldolgozhatja, ezen felül annak megvalósítására is alkalmas, hogy az általános oktatás részévé váljon. Ezért is érdeklődnek iránta sok helyről.
- Nálatok személy szerint honnan származik a hagyománytisztelet és -szeretet? Otthonról hoztátok magatokkal, vagy „menet közben” alakult ki?
Zsuzsa: - Én otthonról hoztam magammal. Egy Fejér megyei faluban, Ráckeresztúron nőttem fel - itt kaptam az alapokat. Az iskolámban volt hagyományőrző szakkör is, amire rendszeresen jártam. Később, amikor már pedagógusként tanítottam, ezeket az alapokat a gyakorlati oktatásom részévé tettem. Olyannyira, hogy a kétezres évek elején egy év tanítója versenyen a kukoricacsuhé megmunkálásával tartott versenytanításommal országosan első helyezett lettem.
Emma: - Részemről a Zsuzsával való szerencsés találkozásnak köszönhető mindez. Nekem a játék volt a kiindulási pont - világ életemben szerettem játszani, játékokat készíteni. Valaha tanítottam történelmet, és akkor is mindig játszottam a tananyaggal, mert azt gondoltam, úgy sokkal könnyebb megtanulni, mint a könyvből. Az pedig, hogy mindezt - a játékot - fel lehet öltöztetni ezzel a „ruhával” is, nagy élmény volt számomra. Nagy-magyarországi családi hátérrel rendelkezem, ezért megfogott a programban az is, hogy egyetemlegesen, bárhol alkalmazható. Nem csak attól működik, hogy Fejér megyei mintákkal játszunk, hanem attól működik, hogy ez egy módszer.
- Jelenleg mivel foglalkoztok a MintaKINCStárral összefüggésben?
Zsuzsa: - Az óvodai és iskolai gyermekfoglalkozások mindig fix pontot jelentenek. Folyamatosan végezzük a pedagógusképzéseket is, nemcsak szerte az országban, de Felvidéken és Erdélyben is. Most ugyan egy kicsivel kevesebb idő jutott rá, de folyamatosan fejlesztjük is a már meglévő anyagokat. A közelmúltban bekapcsolódtunk a Népművészeti Egyesületek Szövetségének egy termékfejlesztési programjába is, amivel még nagyobb közönség elé tudjuk tárni ezt a módszert, tudásanyagot, játékot.



Emma: - A népművészeti alkotásoknál Magyarországon többféle megmérettetési lehetőség van: nagy országos pályázatok, és az évente szervezett minősítő zsűrizések. A MintaKINCStár kiadványai zsűriszámmal rendelkező kiadványok, ami emeli az értékét és egyfajta garanciát is ad a hitelességéről azoknak, akik forgatják ezeket.
- Van olyan álmotok, amit mindenképpen el szeretnétek érni a MintaKINCStárral kapcsolatban?
Zsuzsa: - Sok ilyen álmunk, vágyunk van. Az egyik - és úgy tűnik, hogy úton is vagyunk a megvalósulás felé -, hogy ezek a magyar nyelvű kiadványok elkerüljenek mindenhova a világba, ahol élnek magyarok. Nagyon szeretnénk azt is, hogy a program bekerüljön a közoktatásba. Némi eredmény már ezzel kapcsolatban is van, hiszen a 2021-2022-es tanévben a művészeti alapiskolák népművészeti tanszakának alsó tagozatos képzéseiben már kötelező tananyagként benne van a programunk. De nagy vágyam egy olyan interaktív kiállító tér, ami nagy alakú MintaKINCStáras játékokkal van tele, itt ismerkedhetnének a gyerekek a magyar motívumkinccsel, ez egy olyan képző központ is lenne, ahol a pedagógusok tanulnák a módszert.
Emma: - Nagyon várjuk már azt is, hogy a járványhelyzet után, a határok megnyílásával eleget tudjunk tenni a külföldi meghívásainknak és eljussunk mindenhova, ahol várnak minket. Mindezek mellett pedig Zsuzsa célul tűzte ki a program tudományos, kutatáson alapuló hátterének megteremtését.

Stefkó Krisztina
(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)